2014. augusztus 28., csütörtök

17.Rész

Sziasztok!:)
Meghoztam a részt. Bocsánat, hogy késtem, de közbe jött pár dolog. Viszont, ha minden jól megy akkor holnap már kész lesz az 5SOS blogom is és fent lesz a Prológus.:) Amint fent lesz legalább a Prológus a chatbe kirakom a blogot és akit érdekel ott megtalálja.:) Remélem tetszeni fog ez a rész (illetve az új blog is ;) ).
Jó olvasást!
Petra xxx 

Visszatekintés:
Azt mondták, most jöttek a managertől és megmondták neki, hogy Oli most egy pár napig nem tud koncertezni. Szerencsére ma amúgy sem lett volna koncert, csak holnap lesz és Oli bármennyire is szeretne menni, nem fog. Pihennie kell.

*Másnap*

- Jó reggelt Álomszuszék! - keltegettem a Szöszit - Már 10 óra van. Ideje felkelni.
- Naa. Még 10 percet. Légyszi!
- Hoztam reggelit. - Ó, igen. A varázsszó: reggeli. Amire mindjárt kiugrik az ágyból.
Miután megreggeliztünk én elmentem otthonról, mert megbeszéltük Rékával, hogy találkozunk. Először nem nagyon akartam menni, mivel azt terveztem otthon maradok Olival, de elküldött mondván menj, érezd jól magad. 
Rékánál találkoztunk. Úgy döntöttünk csajos napot tartunk. Először elmentünk egyet kávézni a Starbucksba és beszélgettünk. Sok mindenről szó volt és valahogy szóba került a banda is.
- Sajnos most elég sokat veszekszenek a fiúk. - húzta el a száját Réka.
- Mi? Hogy-hogy sokat veszekszenek? Hisz mindig olyan jól elvannak. Oli nekem nem is említett ilyet.
- Hát igazából annyi az egész hogy Oli ki akar menni külföldre szerencsét próbálni, zenélni, de a többiek pedig inkább itthon maradnának.
- Nekem ilyet nem is mondott a Szöszi. - csodálkoztam - Csak annyit tudok, hogy ki akar menni külföldre, de nem gondoltam, hogy ilyen komoly. Vajon miért nem mondta el?
- Én is csak azért tudom mert rosszkor voltam rossz helyen és hallottam, hogy veszekednek. Azán Ya Ou elmondta mi történt. De állítása szerint azért nem szóltak még, mert nem akartak belekeverni.
- Jó, de azért elmondhatták volna...
- Én is ezt mondtam. Mindegy... Ha hazamentünk kifaggatom Olit mi is ez az egész.
- Oké. Utána hívj fel mit mondott.
- Oksi. Na,szerintem fizessünk.
- Hagyd csak majd fizetem.
- Dehogy! Majd én.
- Nem, nem.
- Jó, oké. Meggyőztél. Majd én veszem a fagyit.
- Na? Mit csináljunk?
- Szerintem menjünk haza filmezni.
- Jó ötlet.
Így hát vissza mentünk Rékához filmmaratont tartani. Ezen a veszekedős dolgon viszont nem tudtam túl tenni magam. Egész nap ezen agyaltam. Már nagyon várom, hogy végre beszélhessek Olival.
Úgy döntöttünk, hogy a 'Felhők felett 3 méterrel'-t nézzük meg először. Már láttuk, nem egyszer, de mindig is örök kedvenc marad és hiába nézzük meg századszor akkor is sírunk rajta. Besötétítettük szobát, vittünk be chipset, popcornt és mindent amit még találtunk és édesség volt majd egy pohár innivalóval ültünk a laptop elé. Nem vagyok valami sírós típus, de ennek a filmnek a végén mindig bekönnyezek.
- Na mi legyen a második film? - kérdeztem.
- Őő...Láttad már 'A beavatott' című filmet? - kérdezte Réka.
- Még nem. Azt hiszem. - mondtam bizonytalanul. 
Jó, lehet a legtöbben hülyének néznek, de sosem voltam tisztába egy film címeivel. Rengetegnek tudom a címét, de néhánnyal úgy vagyok, hogy azt mondom még nem láttam és mikor elkezdjük nézni, akkor rájövök, hogy jaaa... Én ezt már láttam.
- Oké. Akkor kezdjük el nézni.
 Elindította a filmet majd úgy 10 perc múlva megint rákérdezett:
- Na? Láttad már?
- Nem.
- Mi az hogy nem láttad? - csodálkozott - Nagyon jó film. Négyes a kedvencem.
- Ki? 
- Négyes. Még nem volt... Majd lesz, de nagyon helyes. Amúgy egy srác és az is ki fog derülni, hogy miért hívják így.
- Ahhaa.
Tényleg nem volt rossz film. Viszont mikor vége lett már el kellett volna indulnom haza. Egy részről azért is, mert kíváncsi vagyok Olivér hogy van, meg azért is mert arra is kíváncsi vagyok mi ez a veszekedés közte és a többi srác között. Fogalmam sem volt hány óra lehet, úgyhogy gyorsan elővettem a telefonom, hogy megnézzem az időt. Hupszi. Fél négy.
- Basszus, Réka!
- Miaz?
- Mi nem is ebédeltünk. - röhögtem - Mondjuk későn reggeliztem és teletömtük magunkat nasival.
- Miért? Hány óra? - kérdezte a barátnőm.
- Fél négy.
- És tényleg. - nevetett - Mindegy. Én nem is voltam éhes.
- Én sem. Mivel telezabáltuk magunkat chipsszel. 
- Lehet, hogy nem ártana fogyózni egy kicsit. - nézett Réka a hasára.
- Mindegy mennyit eszel te úgyis mindig tiszta vékony maradsz.
- Jó, ez igaz.
- Na, mindegy. Viszont szerintem én most hazamegyek.
- Okés. Szia. - ölelt meg.
- Szia. - köszöntem el én is.
Most jöttem rá, hogy nem is kocsival jöttem, hanem gyalog. Na mindegy. Úgysem árt a kis séta. 
- Halihó! Hazajöttem. - köszöntem hangosan, amint beléptem  a lakásba és elindultam a nappali felé.
- Szia Édes! Már hiányoztál. - állta föl a kanapéról Oli.
- Te is nekem, Szöszi. - adtam neki egy csókot.
- Na, mizu? Mi jót csináltatok Rékával?
- Semmi érdekeset, viszont mesélt valamit amire kíváncsi vagyok. - tértem a lényegre.
- Igen? Na, és mi az?
- Azt mondta, mostanában elég sokat veszekedtek a fiúkkal. De nekem erről semmit nem mondtál... - néztem a szemeibe kissé csalódottan.
- Igen, és sajnálom, de nem akartalak belekeverni. Csak azért veszekszünk, mert ugye, mint tudod én külföldön is szeretnék szerencsét próbálni. Ők viszont itt akarnak maradni. Nekik is van egy elképzelésük, a zenélésről és nekem is. Ma is ezen agyaltam. Ezt még nem tudja senki... Neked is ma akartam elmondani, hogy min gondolkozom, de jó is hogy ennél a témánál vagyunk. Figyel... Ez nekem nagyon nehéz, de azon gondolkodom, hogy... Kilépek a bandából.
- Mi?? Kilépsz? De, hát ez az életed, a zene... Nem? - kérdeztem meglepetten. Nem számítottam erre, amit mond.
- Figyelj, én csak azért jöttem haza Angliából, mert megegyeztünk a fiúkkal, hogy itt elindulunk az X-faktorban és meglátjuk, hogy ez hogy fog működni, különben úgy volt, hogy Ők jönnek ki hozzám.
- Hmm. - sóhajtottam. - Figyelj! Bármi is legyen, én támogatlak... Akárhogy is döntesz. De... Hogy gondolod ezt az egészet? Mármint, hogy kilépsz, oké, de kiköltözöl Angliába? Vagy velünk mi lesz?
- Ezen már én is gondolkodtam. Mi lenne, ha kijönnél velem? - kérdezte vidáman.
- De nem hagyhatok csak úgy itt mindent...
- Nem most gondoltam. Pár hónap múlva. 
- És a suli?
- Keresünk lakást, neked sulit, nekem munkát és valahogy szerencsét próbálok a zenében.
- És a fiúk? Mit fognak szólni? Nem érzik úgy, hogy cserben hagyod őket?
- Ez a dolog már régóta érődik bennem... Szerintem Ők is sejtik, hogy e így nem mehet sokáig. Bár a  rajongók nem tudnak erről az egészről semmit, mert a színpadra nem visszük föl a feszültséget, nekünk nagyon nehéz.
- Mikor mondod el Nekik?
- Ma. Megbeszéltük, hogy este átjönnek, megbeszéljük mi legyen, mert ez a veszekedés nem mehet tovább.
- Oké. De... Réka azt mondta miután beszéltünk hívjam fel, hogy mi volt. Gondolom személyesen szeretnéd elmondani.
- Igen, megköszönném, ha nem mondanád el Neki.
- Jó, nem mondom.
- Köszi. - adott egy csókot.
- Viszont felhívom. - mentem a szobába. 
Azt hittem már sosem veszi föl a telefont, mert már vagy 7x kicsöngött, amikor végre beleszól a telefonba:
- Szia Petra! - köszönt vidáman.
- Szio.
- Na, beszéltél Olival?
- Igen...
- És? Mi volt? - kérdezte türelmetlenül.
- Este úgyis átjönnek Bennyék... Jössz te is? Mert majd akkor elmondom.
- Ja, igen... Mondta Ya Ou, hogy kitalálnak valamit, a veszekedés miatt.
- Oké. Akkor majd találkozunk.
- Oki. Szia.
- Szia. - köszöntem el én is.
El sem hiszem, hogy Olivér ki fog lépni. Sosem gondoltam, hogy az egyik alapítótagként ilyet tesz. Engem is meglepett, de természetesen mellette állok és támogatom mindenben, csak meglepő volt. Remélem azért a fiúkkal nem romlik majd meg a kapcsolatuk... Főleg, hogy én az Ő barátnője, Réka pedig Ya Ou-é. Na mindegy... Majd meglátjuk mi lesz. Viszont az meg végképp nem lenne jó ha felbomlana a ByTheWay. Olyan jók együtt. Kár lenne érte. Uhh... És szegény rajongók. Mindegy. Nem az én dolgom.
A gondolatmenetemből a Szöszi zökkentett ki, aki épp bejött a szobába.
- Na? Beszéltél Vele? - kérdezte.
- Igen. Amúgy hányra jönnek?
- Fél 6-ra beszéltük meg.
- És most vaan... - néztem meg az időt - Negyed 5. Van itthon valami nasi?
- Szerintem van. 
- Oké. Hogy fogod elmondani Nekik? - kérdeztem.
- Nem is tudom... Arra mindenképp kíváncsi vagyok, hogy sikerült a mai koncert. Nem szeretném, hogy úgy érezzenek, cserben hagyom őket.
Hamar eltelt az idő, és fél 6 lett, amikor csöngettek Természetesen Bennyék voltak azok...

2014. augusztus 24., vasárnap

1.Díjam

A díjat köszönöm Sakura-nak!


Szabályok:
- Írd ki kitől kaptad a díjat!
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küldd el 11 embernek!

11 dolog rólam:
- Az az egyik álmom, hogy eljussak Párizsba.
- Imádom a ByTheWay-t.
- Imádom az SzJG-t és Leiner Laura összes könyvét.
- Van egy ikertesóm.
- Az ikertesóm fiú.
- Mazsorettezek.
- Kedvenc színem a lila.
- Nagyon szeretem a colát.
- A barátok miatt szeretek suliba járni.
- Ha egyedül vagyok itthon simán kitakarítom a házat, de ha anyu kér meg rá sosincs kedvem.
- Szeretekolvasni.

11 válasz:
1.  Hol laksz?
Esztergomban.

2. Hány éves vagy?
13 

3. Van háziállatod? 
Van, egy kutyám.

4. Mi akarsz lenni, ha felnősz? 
Még nem tudom.

5. Melyik a kedvenc évszakod? 
Tavasz.

6. Miért kezdtél el blogolni? 
Megtetszett és gondoltam kipróbálom.

7. Mit szeretsz csinálni a szabad idődben? 
Sportolni.

8. Hány blogod van most? 
Kettő.

9. Sportolsz valamit? 
Mazsorettezek.

10. Hányadkos vagy? 
Most leszek 8.

11. Hova utaznál el szívesen? 
Párizsba.

11 kérdés:
- Ha egy lakatlan szigetre kerülnél és egy dolgot vihetnél mi lenne az?
- Hány éves vagy?
- Szeretsz olvasni?
- Szereted az állatokat?
- Mi a kedvenc színed?
- Kedvenc számod?
- Mióta írsz blogot?
- Van tesód?
- Kedvenc filmed?
- Várod a sulit?
- Mi az álmod?

Akiknek küldöm:
- JeNana
- Lány Mosoly
- Herceg Brigitta
- Amelia S.
- Eszti:)
- Noémii Ábrahám
- Szőrös Zokni
- Do_Payne
- Csenge Szilágyi
- Emily Twinkle

2014. augusztus 20., szerda

16.Rész

Sziasztok!:)
Mivel ezt a részt már félig megírtam a közvélemény kutatás előtt így ebben még nem lép ki Oli. Majd talán a következőben!;)
Arról is írhatnátok, hogy innen kit érdekelne 5SOS fanfiction blog. Nagyon örülök, hogy ennek a blognak ekkora sikere van.(: Köszönök mindent! Nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást!
Petra xxx


Visszatekintés:
- Jaja. Köszi, hogy elhoztál. Örök hálám üldözzön. – mondtam majd 2 puszival elköszöntünk egymástól.
Még jó, hogy bevásároltam, mielőtt indultam. Nem tudom, most mit csinálnék üres hűtővel. Elindultam a konyha fele. Előszedtem a hozzávalókat és edényeket, ami szükséges lesz és nekiálltam a főzőcskézésnek.


Végre mindennel kész voltam. Megterítettem és a vacsi is az asztalon volt. De mintha valamit elfelejtettem volna – gondolkodtam -… Hát persze! A ruhám. Föl kéne vennem valami normálist, mert úgy nézek ki, mint valami csöves. Még jó, hogy amiket vettem ruhát ide hoztam. Volt köztük egy nagyon szép egybe ruha. Nem túl csicsás, inkább visszafogott, viszont az alakalomhoz tökéletes volt.
Szóval… Most már teljesen kész vagyok. Már csak Olivér hiányzik. Megnéztem az órát és mindjárt 9 óra. Király. Akkor nem soká megérkezik. Vagyis… Azt hittem megérkezik, de tévedtem…

~ Olivér szemszöge ~

És vége az összes koncertnek, és mehetek haza Petrához. Már alig várom. Gondoltam még van egy kis idő, hogy hazaérjünk ezért fölmentem facebookra körülnézni, de nem volt semmi érdekes, úgyhogy inkább elraktam a telóm és az utat figyeltem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kereszteződésnél kihajt elénk egy fekete kocsi és a sofőrünk pedig nem tud megállni. Azonnal tudtam mi fog történni, de többre nem emlékeztem.
Mikor észhez tértem megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam. Nem volt hozzá erőm. Annyit tudtam, hogy egy ágyban fekszem, ami nem valami kényelmes. Összegyűjtöttem az erőm és kinyitottam a szemem. Egy fehér szobában találtam magam. Nagyon fájt mindenem. Mikor megláttam a kezemen azokat a csöveket rájöttem, hogy kórházban vagyok. Körülnéztem a szobában. Nem volt bent senki. Egyedül voltam a szobában.
Pár perccel miután fölkeltem Petra lépett a szobába egy nővérke kíséretével és nagyon szomorú volt. Mikor beléptek nem vették észre, hogy fönt vagyok.
- Jó napot! Szia! - köszöntem kicsit rekedtes hangon.
- Jó napot! Szólók a főorvos úrnak, hogy fölébredt.
- Rendben.
Petra könnyes szemmel állt előttem a nővér pedig kisietett a kórteremből.
- Szia Édes. - köszönt szipogva - Hogy vagy? Mi történt?
- Szia Hercegnőm! Fáj a fejem. Fogalmam sincs mi történt. Csak azt vettem észre, hogy kihajt elénk egy kocsi... Utána sötétség. Többiekkel mi van?
- A többiek jól vannak. Már mindenkit átvizsgáltak.
- Mikor hoztak be?
- Úgy 2 órája. Azt mondta az orvos ha fölkeltél holnap átvizsgálnak és ha minden akkor jöhetsz is haza. Viszont koncertekre még nem mehetsz. Pihenned kell.
- De nem vagyok beteg. Már jól vagyok. - makacskodtam, hisz Petra is tudja, hogy utálom a kórházakat. Sőt... Nem csak a kórházakat még orvoshoz menni sem szeretek. Én inkább az a típus vagyok aki otthon pihen amíg meg nem gyógyul.
- Én elhiszem, de akkor is át kell vizsgálni. Csak 1-2 vizsgálat. Holnap már jöhetsz haza. - próbált meggyőzni több kevesebb sikerrel.
- De én most akarok hazamenni. 
- De hát mindjárt éjfél. - mondta - Csak ma kell itt aludnod, ha nincs semmi baj. Itt leszek veled.
- Oké. - mentem bele. Végül is ilyenkor már tényleg nem nagyon tudnánk hazamenni

~ Petra szemszöge ~

Úgy terveztem ez az este csak a miénk lesz. Jól fogjuk érezni magunkat, kicsit kettesben, vacsiztunk... Nagyon megijedtem, amikor fölhívtak a kórházból, hogy Olivérnek autóbalesete volt. Azonnal bementem hozzá. Azt mondta a doki, hogy holnap még át kell vizsgálniuk. Mivel ő ült leghátul neki lett a legnagyobb baja. Pár percre találkoztam a fiúkkal is, akiknek szerencsére semmi bajuk nem lett. Azt mondták hazamennek és majd holnap bejönnek Olivérhez.
Pont amikor bekísért egy nővér a kórterembe akkor ébredt föl a Szöszi.
Nem nagyon akart bent maradni éjszakára... Bár sosem szeretett orvoshoz menni... Főleg nem kórházba. Amikor sikerült meggyőznöm, hogy most nem tudunk hazamenni, akkor lépett be a doki.
- Jó estét! - köszönt.
- Jó estét! - köszöntünk mi is.
- Nos, kedves Olivér. Holnap elvégzünk néhány vizsgálatot, és ha jól sikerül, akkor mehet is haza.
- Köszönöm. És mikor lesznek eredmények? - kérdezte Oli.
- Délután.
- Köszönöm.
- Viszont nekem most mennem kell. Holnap reggel jövök. Viszlát. - köszönt el az orvos.
- Viszlát.- köszöntünk mi is.
- Holnap délután végre hazamehetek.
- Ahha. Nem vagy álmos? - kérdeztem.
- De... Idefekszel mellém? - nézett aranyosan.
- Na jó. Odafekszem. - mondtam mosolyogva, majd levettem a cipőm és befeküdtem az ágyba.
Adtam Olinak egy utolsó csókot, majd egymást ölelve elaludtunk.

* Másnap délután *

- Végre megyünk haza. - mondta Olivér, miközben összeszedte néhány cuccát ami ott volt.
- De pihenned kell!
- Tudom... Mindegy. Legalább otthon leszek. 
Még reggel voltak bent Ya Ou-ék. Jobbulást kívántak, és mondták, hogy mennek a managerhez és megbeszélik hogy legyenek a koncertek meg minden. Nem sokáig maradtak, mert siettek. Majd még otthon beszélünk.
- Na indulhatunk. 
- Oké.... Menjünk. Segítsek? - kérdeztem.
- Nem kell, köszi. Egy táskát elbírok. - nyomott egy puszit a számra.
- Jól van. 
Beszéltem Rékával, aki lejön értünk kocsival és hazavisz. Mikor leértünk a parkolóba már ott volt.
- Szia! - köszöntünk neki. 
- Sziasztok!
- Már régóta itt vagy? - kérdeztem.
- Nem, az előbb érkeztem.
- Köszi, hogy hazaviszel. - néztem rá hálásan.
- Ugyan már! Ez a legkevesebb. Szóljatok ha másban is kell segíteni. - mosolygott kedvesen.
Beültünk a kocsiba és indulhattunk. Réka ugye vezetett én pedig hátra ültem Olivérrel.
-Megérkeztünk. - mondta Réka, amikor megállt Olivér lakása előtt.
- Köszi még egyszer.
- Nincs mit.
- Sziaa! - köszöntem.
- Sziasztok!
- Szia! - köszönt Oli is.
- Van valami kaja? - kérdezte Oli amint beléptünk. Tipikus. Még levegőt sem vettünk máris a kaja érdekli.
- Persze. Amit tegnap csináltam vacsira. Megmelegítsem? - kérdeztem.
- Igeen! Légyszi.
- Okés. De előtte hozok egy párnát meg plédet és le tudsz pihenni a kanapéra.
- Nekem van a legeslegjobb barátnőm. - mondta, majd magához húzott és megcsókolt. A levegő hiánya szakított félbe.
- Na, hozom az ágyneműt.
Kivittem a kanapéra a párnát meg plédet és beágyaztam a Szöszinek. Megmelegítettem a kaját ás odavittem neki.
- Jó étvágyat!
- Köszi. Te nem eszel? 
- Nem, nem vagyok éhes. 
- Naa... Csak egy falatot. - nézett rám édesen majd adott egy falatot a villájával.
Végül úgy ettük meg az 'ebédet', hogy egy falat neki egy nekem.
- Na... Mit csináljunk? - kérdezte.
- Háát... Nem is tudom. Most nincs nagy választék.
- Tudom már! Kártyázzunk.
- Oké! Benne vagyok. Van SOLO-d? - kérdeztem.
- Azt hiszem van. - bement a szobájába és egy csomag SOLO-val tért vissza.
- Hahaha. Úgyis én nyerek. - nevettem.
- Miből gondolod?
- Mert mindig én nyerek.
- Azt csak hiszed. 
Vagy 5 menetet lejátszottunk, mikor csöngettek. A fiúk voltak azok. Bejöttek és elkezdtünk beszélgetni. Azt mondták, most jöttek a managertől és megmondták neki, hogy Oli most egy pár napig nem tud koncertezni. Szerencsére ma amúgy sem lett volna koncert, csak holnap lesz és Oli bármennyire is szeretne menni, nem fog. Pihennie kell.

2014. augusztus 13., szerda

Közvélemény

Sziasztok!
Tudom, hogy ez a téma már kezd unalmas lenni, de fontos!
Ugye bár ennek a blognak Olivér a főszereplője, aki sajnos már nem a ByTheWay tagja. Ez a hír engem nagyon elszomorított, ahogy gondolom minden Wayert. Őszintén nekem most nem nagyon van kedvem egy olyan részt írni amiben minden happy, jó és semmi nem történt még ha ez egy kitalálta blog is. És akár azt is el tudom képzelni, hogy valaki esetleg azért nem fojtatja a blog olvasását, mert esetleg Olivérről van szó. Félre értés ne essék, nem vagyok Oli ellen. Még mindig nagyon szeretem őt, kívánom neki, hogy legyen sikeres és boldog. Ha Ő külföldet választotta a biztos siker és a Wayerek helyett, hát legyen. Én támogatom. Viszont én mint mondtam nem szeretném így fojtatni ezt a blogot. Van sok jó ötletem, amit meg is fogok valósítani az írásban csak talán nem itt. Én a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi. Oldalra kiteszek egy szavazást és ott tudtok dönteni. Oda is leírom a 2 verziót és ide is.
1. A blogot folytatom, de beleírom, hogy Olivér kilép.
2. Írok még 1-2 részt és lezárul a blog.
Ha azt választjátok, hogy Oli kilép akkor sem fog nagyon sokáig tartani...maximum 20 részig. Amúgy sem terveztem többet 25-nél.
De van egy ötletem. Írnék egy 5 Second Of Summer-es fanfiction blogot. Nyilván még ahhoz idő kell és nem fogok most azonnal belevágni és egy történetet sem ártana kitalálni előtte, - bár ebbe a blogba is csak úgy belevágtam.:D - de a közeljövőben lesz egy új blogom.:)
Ha lenne nézettsége azt azért jelezhetnétek, hogy milyen ötlet, ha viszonylag nagy az érdeklődési kör ide is kirakhatom.
Köszönöm a figyelmet és hálás lennék ha leírnátok a véleményeteket! - Akár az új blogról is de legfőképp a folytatásról! - 
Petra xxx

2014. július 30., szerda

15.Rész

Sziasztok!
Megjöttem az új résszel. Igazából tegnapra terveztem, hogy hozom, de nem nagyon sikerült megírni, szóval tegnap éjszaka tettem az ügy érdekében és most tádá.:D Remélem tetszeni fog.:) Ha tetszett hagyjatok nyomot magatok után.
Jó olvasást!:)

Petra xxx

Visszatekintés:
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Elég hosszú beszélgetés volt. Mindegy. Réka úgyis végzett úgyhogy nekem is mennem kellett.

A mozi nagyon jó volt. Nagyon tetszett a film. Ez előtt én még nem láttam. Csak hallottam róla… Réka jóvoltából. Már egy csomót mesélt róla. Meg is akartuk nézni, neten vagy el hozta volna DVD-n, mert neki megvan, csak aztán sose jött össze. Mindig csak tervben volt. Jó, hogy most meg tudtuk nézni.
- Tök jó volt a film. – mondtam Rékának mikor kiértünk.
- Mondtam én. – mosolygott – Most mit csináljunk? Még van időnk egy csomó míg a fiúk hazajönnek.
- Ja, beszéltem Olival, hogy csak 9-10 körül érnek haza. Majd csinálok neki valami finom vacsit. – meséltem el Rékának is az ötletem.
- Na, az tök jó! Addig viszont shoppingolhatnánk.
- Benne vagyok. – mondtam.                            
Nem vagyunk pláza cicák, akik mindig a legújabb ruhákban járkálnak, de tényleg ráfért a ruhatáramra egy kis vásárlás. Na meg ameddig vásárolunk addig sem otthon ülök és egyedül gubbasztok a tv előtt.
Már jó pár boltot bejártunk és rengeteg ruhát, cipőt felpróbáltunk, mégis csak 1-2 szatyor van a kezünkben. Nos ez azért van, mert volt pár ruha, ami nem tetszett és pár aminek… Nos, miután megláttuk az árát nyugtáztuk, hogy ezt nem nagyon a mi pénztárcánknak szabták. Viszont volt egy-két előnye, hogy eljöttünk vásárolni. Egész nap Rékával lehettem, lett egy pár új ruhám és egy új cipőm amit már most imádok, és hasznosan töltöttem a napom – fogjuk rá. Végül is jobb mintha otthon ülnék, unatkoznék, tv-znék, gépeznék és ismét unatkoznék. Ebben a nagy vásárlásban elfáradtam és megéheztem.
- Én megéheztem. Te nem? – kérdeztem a barátnőmet.
- De, most hogy mondod én is éhes vagyok.
- Szerintem menjünk haza és rendeljünk pizzát.
- Oké. Én benne vagyok. Menjünk hozzám.
Elindultunk Rékához. Úgy negyed órára lakik a plázától, gyalog, ahogy semmiképp nem akartunk menni, mert fáradtak voltunk és volt is nálunk egy pár szatyor, amit nem akartunk cipelni. Gondolkoztunk a buszon vagy villamoson, de ott sem akartunk a cuccainkkal együtt menni, mert ha tömegnyomor van, akkor megszívtuk így hát a taxi mellett döntöttünk. Szóval hamar odaértünk Réka lakásához. Ő is tömbházban lakik. A harmadikon. Viszont nála van lift… nem úgy, mint nálam. Lifttel mentünk fel. Kicsit rozoga volt a lift. Mármint nem az a legújabb, mint bevásárlóközpontokban vagy ilyen helyeken, hanem kicsit régibb és én egy kicsit félek a liftezéstől. Nyilván ha hozzá lennék szokva attól a lifttől nem félnék, meg olyanoktól sem félek ami bevásárlóközpontokban van, de így az ilyeneknél… Nem is tudom. Félek, hogy egyszer csak megáll, nem megy tovább, mi pedig órákig bent maradunk. Nem vagyok klausztrofóbiás csak, mégis félek tőle. Magam se tudom hogy miért. Mindegy a lényeg, hogy sikeresen felértünk.
- Végre. Haza értünk. – mondta a barátnőm.
- Jaja. És most rendeljünk pizzát.
- Oké. Mi lenne ha furán rendelnénk? Mint régen. – nevetett Réka.
Nos, igen… Egyszer régebben, még amikor unatkoztunk kitaláltuk, hogy különböző nyelveken rendelünk kaját. Igazából szerintem a legtöbb nyelv hülyeség volt, mivel csak németet és angolt beszéltünk (az nem volt elég különleges… Lehet, hogy a pizzás is tud angolul akkor meg nem vicces) úgy döntöttünk, hogy majd nagyon menőn google fordítóval lefordítjuk minden féle nyelvre. Egy idő után rájöttünk, hogy a google fordító nem a legjobban fordító erre a célra, úgyhogy ezek után inkább szótáraztunk, de megérte. Bár egyszer nem kellett szótár simán csak Darth Wader-esen beszéltünk és akkor a pizzás emberke sem zavarodott össze, szimplán csak hülyének nézett, de jól szórakoztunk. Szóval a legtöbb esetben a célt elértük. Összezavartuk a pizzás csajt/srácot, jót evettünk és lett pizzánk.
- Ez jó ötlet. – nevettem én is – Ú, majd beszéljünk kínaiul.
- Hát jó. De mégis hogy olvassuk el a kínai írást? – kérdezte Réka.
- Oh, egyszerűen. Először is kell a laptopod. – mondtam.
- Oké, akkor pillanat kihozom a szobából.
- Itt is van. Tessék. Erre kíváncsi leszek.
- Először is szerintem webfordítót használjunk.
- Nekem aztán teljesen mindegy milyen fordítót használsz a lényeg, hogy legyen pizzánk. És röhögjünk egy jót.
- Hát jó. Akkor lefordítom a szokásos szöveget – Rékával még régebben direkt összedobtunk egy szöveget, és egyik nap sok nyelvre lefordítottuk másik nap meg megrendeltük a kaját – És azt a kínai izét bemásolom a google fordítóba. Majd meghallgatjuk, hogy szólna. Meghallgatjuk még párszor és voilá meg is van. Aki ügyesebben kiejti, az rendel. – mondtam nevetve.
- Benne vagyok.
- Bár egy félig kínai baráttal szerintem előnybe vagy.
- Hahaha.
- Nézzük. – indítottam el a hangot.
Hát elég furi volt. Mind a ketten kimondtuk a szöveget és igazam lett. Réka jobban ejti ki. Szóval Ő beszél.
- Hé! Van egy tök jó ötletem. – mondtam.
- Még ennél is jobb? Hogyan? – nevetett Réka.
- Úgy hogy nem pizzát, hanem kínait rendelünk. Tudtommal úgyis ugyan úgy szeretjük mind a kettőt szóval mindegy, viszont telefonba mondhatnád azt a csing csang csung szöveget, amit lefordítottunk, majd miután valószínű azt mondják: He? Azt válaszolod, hogy: Ejj, kínai étterem és nem tudnak kínaiul. Felháborító. Majd elmondod, mit kérünk meg a címet, és mielőtt reagálhatna, lerakod.
- Muhahahaa. Vagy amikor azt mondom felháborító, lerakom és rendelünk pizzát. Azt most jobban kívánom.
- Nekem nyolc. Így is jó. A lényeg hogy előtte trollkodjunk egy kicsit. Mint régen. Akkor olyan jó volt. Most is az, de most minden olyan más lett. Na mindegy nem akarok most ebbe belemenni.
- Na, mesélj csak.
- Nem fontos, tényleg. Majd máskor elmondom. – mosolyogtam.
- Oksi. Szervezünk még egy csajos délutánt. De az, lustulós lesz. – nevetett a barátnőm.
- Na, akkor tárcsázom a kínai éttermet.
Felhívtuk a kínai éttermet. Réka el is mondta a szöveget… Viszont a pasi, akivel beszélt válaszolt… Kínaiul. Azt hittem ott esek le a kanapéról a röhögéstől. Szakadtam. Ahogy utána Réka is. Nem gondoltam hogy sikerül, PONT egy olyan embert kifognunk, aki beszél kínaiul. Vagy… Lehet, hogy nem is beszél. Csak valamit hadovált nekünk, mert rájött, hogy csak hülyítjük. Mindegy nagyon vicces volt. Végül fölhívtuk a pizzást és rendesen beszéltünk vele. Fél óra múlva meg is jött a sonkás, kukoricás pizzánk. Amint kinyitottuk a dobozt nagyon, nagyon finom illat lepte el a szobát.
- Hmm. Nyami. Már nagyon éhes voltam. – mondtam, miközben beleharaptam a pizzámba.
- Én is. Ez nagyon finom.
- Ühüm.
Miután jóízűen elfogyasztottuk a pizzát megnéztem mennyi az idő. 7 óra volt. Nagyon hamar elrepült az idő.
- Te jó ég! Nekem még vacsit kell főznöm.
- Oh, tényleg. Mondtad is, hogy megleped Olit. Elszaladt az idő. Azt hittem korábban van.
- Én is. Na én szerintem megyek. Egyik nap meg kell ismételnünk ezt a csajos délutánt szuper volt. – mondtam jókedvűen, mikor már vettem a cipőm.
- Egyetértek. Király nap volt. Ruháidat és a cipődet itt ne felejtsd. Tényleg, ne vigyelek haza kocsival?
- De, azt nagyon megköszönném.
- Oksi. Veszem a cipőm és indulhatunk.
 5 perc múlva már a kocsiban ültünk.
- Olihoz mész vagy haza?
- Olihoz.
- Oké. Akkor irányítanod kell, mert gőzöm sincs, merre kell menni.
- Oké.
Végig mondtam Rékának, hogy most jobbra vagy balra forduljon, vagy menjen egyenesen. Úgy éreztem magam, mint egy GPS. Így hát a végén nem maradhatott el a kedvenc mondatom:
- Érkezés a célhoz.
- Úgy érzem megérkeztünk. – nevetett Réka.
- Jaja. Köszi, hogy elhoztál. Örök hálám üldözzön. – mondtam majd 2 puszival elköszöntünk egymástól.
Még jó, hogy bevásároltam, mielőtt indultam. Nem tudom, most mit csinálnék üres hűtővel. Elindultam a konyha fele. Előszedtem a hozzávalókat és edényeket, ami szükséges lesz és nekiálltam a főzőcskézésnek.


2014. július 27., vasárnap

Novella író verseny

Sziasztok!
Most nem résszel jöttem, hanem azért, mert részt veszek egy novella író versenyen, amit Emily Twinkle rendez.

2014. július 24., csütörtök

14.Rész

Halihó!
Mint látjátok itt a 14. rész. Ha tetszett legyetek szívesek valami nyomot hagyni magatok után!:) Előre is köszönöm!:)

Jó olvasást!
Petra xxx

Visszatekintés:
- Milyen messze van innen a bowling?
- 5-10 perc lehet. - mondta kedvesen.
Tényleg nem volt sok idő. Mikor odaértünk Ya Ou és Réka már ott vártak.

~ Olivér szemszöge ~

Ma este elhívtak bowlingozni Ya Ou-ék. El is mentünk és nagyon jól éreztük magunkat de azért időben hazaértünk. Holnap korán kell kelnem amit nem nagyon bírok és nem szeretnék nyúzott lenni a koncerteken. Csak elrontaná a hangulatot. 

*Másnap*

Reggel mikor fölkeltem Petra még édesen szuszogott mellettem. Karjait óvatosan lehámoztam magamról, nehogy felkeltsem. Had aludjon még. Kimentem a konyhába valami harapnivalóért. Csináltam egy szendvicset majd miután megettem a fürdőbe vettem az irányt. Összekészülődtem majd megnéztem mennyi az idő. Mivel még ráértem gondoltam csinálok az én Hercegnőmnek valami reggelit. Miután kész lettem ráraktam egy tálcára és bevittem a szobába. Petra még mindig édesen szuszogott az ágyon, viszont nekem indulnom kellett. Egy kulcsot az asztalon hagytam, ha elmegy be tudja zárni az ajtót és indultam a szokott helyre ahol találkozni szoktunk a fiúkkal. Út közben azon gondolkoztam mit adjak Petrának, ugyanis egy hét múlva lesz a 20. szülinapja. Mivel csak 5 perc séta volt a találkozóhelyünk nem volt sok időm részletesen kitalálni. Pontosabban semmit. Majd megkérdezem a fiúkat.
- Helló! - köszöntem amikor odaértem. Sziki és Ya Ou ott volt viszont Bennyt még nem láttam.
- Csá. - köszöntek.
- Benny?
- Nem tudom. Szerintem mindjárt jön aztán indulhatunk. - mondta Ya Ou.
- Ja. Oké. Figyeljetek, azon gondolkodtam hogy mit adjak Petrának a szülinapjára. Semmi ötletem sincs. - panaszkodtam el a bánatom.
- Mikor is lesz a szülinapja? - kérdezte Sziki.
- Egy hét múlva.
- Addig még van időd kitalálni valami jót.
- Ja, de nem nagyon van ötletem.
- Majd csak kitalálsz valamit. Ohh... Ott jön Bence is.
- Heló! - köszönt mikor odaért.
- Szia. - köszöntünk mi is.
- Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze. - válaszolt Ya Ou. 
- Ben Hur te nem tudsz valami jó ötletet Petra szülinapjára? Egész nap ezen gondolkodom.
- Nem tudom. Tölts vele egy napot vagy valami ilyesmi. Biztos kitalálsz valamit.
- Többiek is ezt mondták. - mondtam - Mindegy. Majd kitalálok valamit. Azért kösz.
- Nincs mit.
Közben odaértünk a stúdióba. Beszéltünk a managerünkkel. Először elmentünk Yi barátunkhoz, hogy belője a sérónkat, aztán indulhattunk az első koncertre.
Minden koncert az ország másik-másik végében volt, szóval egy csomót utaztunk. A kocsiban Petra ajándékán gondolkodtam végül úgy döntöttem írok neki egy dalt. A részleteket még kitalálom, de a lényeg megvan. 2 koncert között föl is hívott az én Hercegnőm.
- Szia Drága. Nem zavarlak? - kérdezte.
- Szia Hercegnőm! Nem, dehogy. Örülök, hogy hívtál.
- Ja, akkor jó. Igyekeztelek két koncert között hívni.
- Hát sikerült. Hogy ízlett a reggeli?
- Nagyon finom volt. Köszönöm.
- Nincs mit.
- Figyu, hány körül értek haza? Csinálnék vacsit.
- Az nagyon jó lenne. Hát nem is tudom... Olyan 9-10 fele, szerintem.
- Oksi. Akkor addigra csinálom. 
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Sajnos nem volt valami hosszú beszélgetés, de legalább beszéltünk, viszont közben odaértünk a koncert helyszínére úgyhogy le kellett tennem.


~ Petra szemszöge ~

Mikor fölkeltem Olivér már megint nem volt mellettem. Bár ma tudódtam, hogy korán megy koncertezni. Elfogyasztottam a reggelit és rendbe szedtem magam. Mivel unatkoztam gondoltam felhívom Rékát, hogy tarthatnánk egy csajos napot.
- Haló. - szóltam bele a telefonba.
- Szia Petra.- köszönt ő is.
- Figyelj, nem lenne kedved tartani egy kis csajos délutánt?
- De, persze.
- Okés. Akkor mondjuk 2-kor tali a mozinál?
- Nekem tökéletes.
- Oké. Keresel valami jó ilmet?
- Persze. Milyen? Romantikus, horror, vagy valami más?
- Rád bízom.
- Oksi. Akkor 2-kor találkozunk.
- Szia.
- Szia.
A beszélgetésünk után megnéztem mennyi az idő. Még csak 11 óra. Szerintem ebédelni bemegyünk a mekibe úgyhogy úgy döntöttem, nem csinálok ebédet. Volt egy jobb ötletem. Ha hazaértünk csinálok Olinak valami vacsit, biztos örülni fog neki. Majd később felhívom, hogy mikor érnek haza. Így hát elindultam a közeli kisboltba, hogy megvegyem ami hiányzik a vacsi elkészítéséhez. Mivel a hűtő szinte üres volt így elég sok mindent kellett megvennem.
Nagyjából fél óra alatt végeztem a bevásárlással. Mikor visszaértem Oli lakásához mindent elpakoltam és elkezdtem készülődni.  Vagyis kezdtem volna ha lett volna itt másik ruhám úgyhogy haza kellett mennem. Otthon kiválasztottam egy virágos trikót amin 'I don't care' felirat volt és egy fekete rövid nadrágot. A hajamat kiengedve hagytam és begöndörítettem. Tettem fel egy kis sminket és kész is voltam. Azon kaptam magam, hogy mindjárt 2 óra, szóval sietnem kellet. Gondoltam majd ott  felhívom Olit, hogy mikor érnek haza.
- Szia! - köszöntöttem egy öleléssel a barátnőmet mikor találkoztunk.
- Hali. Mizu?
- Semmi érdekes. Találtál valami jó filmet?
- Csak 3-kor megy az 'Álomháború' ami jó lehet.
- Az pont jó., ugyanis én nem ebédeltem és éhes vagyok.
- Én sem ettem. Beülünk a mekibe? 
- Aha, az jó ötlet. Én is erre gondoltam.
Vettünk egy-egy sajtburgert és sült krumplit, colát és fagyit. Miközben jóízűen megettük egy csomót beszélgettünk.
Nagyon örültem, hogy most mind a ketten boldogok vagyunk. Míg Réka elment megvenni a mozijegyet és a popcornt addig gondoltam fölhívom a Szöszit. Remélem nem épp koncertezik.
- Szia Drága. Nem zavarlak? - kérdeztem. Bár ha éppen koncert közben vannak nem vette volna föl szóval kicsit hülye kérdés volt. Na mindegy.
- Szia Hercegnőm! Nem, dehogy. Örülök, hogy hívtál. - köszönt Ő is.
- Ja, akkor jó. Igyekeztelek két koncert között hívni.
- Hát sikerült. Hogy ízlett a reggeli? - kérdezte aranyosan.
- Nagyon finom volt. Köszönöm. - köszöntem meg.
- Nincs mit.
- Figyu, hány körül értek haza? Csinálnék vacsit. - mondtam el Neki az ötletem.
- Az nagyon jó lenne. Hát nem is tudom... Olyan 9-10 fele, szerintem.
- Oksi. Akkor addigra csinálom. 
- Köszönöm. Édes vagy. Bocsi, de most mennem kell. Szia.
- Szia. Puszi. - köszöntünk el egymástól.
Elég hosszú beszélgetés volt. Mindegy. Réka úgyis végzett úgyhogy nekem is mennem kellett.