3.Rész

Sziasztok!:) 

"Kicsit" késve de itt a 3. rész. Jó olvasást! Remélem Olivér és a kacsintása kárpótol Titeket!;)  És ne felejtsétek, Mosolynap van!:) Mosolyogjatok sokat! Boldog mosolynapot!:)

Sziasztok!

Visszatekintés:

- Gyere! - kiáltottam.

- Szió. - köszönt Réka.

- Mindent el kell mondanod. Részletről részletre!

- Oké...szóval minden tegnap este kezdődött...

- Ugye elhívott randira, ami egyébként nagyon jól sikerült. Sokat nevettünk, vett nekem fagyit és amikor hazaértünk megpusziltam. A gömbkilátónál pedig amikor fönt voltatok elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy nagyon tetszem neki, mert szimpatikus vagyok, kedves, jó fej és gyönyörű. Én pedig elmondtam neki, hogy nekem is nagyon tetszik és aztán csak úgy...minden történt magától. Közel hajolt, megvárta mit reagálok aztán mivel én is közelebb hajoltam megcsókolt. Én pedig vissza és...olyan jó volt.
- Juj... Éreztem hogy össze fogtok jönni. Olyan aranyosak vagytok együtt.
- Köszi. De én megyek. Mindent elmeséltem, de úgy tudom a srácok azt tervezték, hogy elmegyünk sétálni. Mondták hogy szóljak neked is. Készülődj! 1 óra múlva indulunk.
- Oké.
Miután Réka kiment a szobából úgy döntöttem inkább lefürdök. Most nem énekeltem inkább nehogy más is meghallja. Elég nekem hogy Oli tudja. Fürdés után nagy nehezen kiválasztottam, hogy miben megyek. Egy vékony, narancssárga hosszúnadrágot választottam egy fekete peace-s félvállas pólóval. A lábamra a fekete conversemet vettem. A hajamat begöndörítettem, egy kis smink és kész is voltam. Elraktam a telefonom és a pénztárcám majd lementem. Lent Ya Ou és Réka csókolózott. Gondoltam jelzek hogy nincsenek egyedül.
- Khmmm....
- Ó.. Szia Petra Kész is vagy? - kérdezte Ya Ou.
- Igen. - mosolyogtam.
Nem sokára előkerültek Bencéék és Szikiék is akiket Oli követett. Az utóbbinak a kezében a telefon, azt nyomkodta. Csodálkozom hogy nem esett le a lépcsőn. Mire leért zsebre vágta a telefont. 
- Szóval most mindenki jól elvan a barátjával/barátnőjével mi pedig egyedül maradtunk.?! - mosolygott rám megvillantva a vámpírfogait. Olyan cuki amikor így mosolyog.
- Úgy tűnik. - mondtam én is mosolyogva.
Nagyon jó volt. Sétálgattunk, beszélgettünk, viccelődtünk. Jól éreztük magunkat.
- Vegyünk fagyit! - kiáltott fel Panni.
- Veszek neked! - puszilta meg Benny. 
- Én is kérek! - mondta Réka.
A végére már mindenki akart fagyit venni. A srácok jó fejek voltak és vettek a lányoknak. Én kinder buenósat akartam venni.
- Heló! Egy kinder buenós fagyit szeretnék kérni, tölcsérben.
- Én pedig egy csokisat. - mondta Oli.
- Köszi. - vettem el tőle a fagyit. - Köszi, hogy kifizetted. Nem kellett volna. 
- Ugyan már mindenkit meghívtak ne maradj ki te sem. - kacsintott a Szőkeség.
- Végül is ha már egyszer tripla randiba csöppentünk...
A séta hátralévő része nagyon jól sikerült, de tizenegy óra körül hazafele vettük az irányt. A hosszú séta alatt nagyon elfáradtam így amint hazaértünk a szobámba mentem. Átöltöztem és felfogtam egy kontyba a hajam mikor valaki kopogott.
- Szia - lépett be Oli.
- Heló.
- Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól éreztem magam a sétán és hogy...
- Szia..sztok... Bocsi ha valamit megzavartam, de csináltunk szendvicseket, mert még Ya Ou és Sziki éhes volt és azt akartam kérdezni ti is kértek-e.
- Réka máskor azért kopogj. Amúgy én nem kérek, ,köszi.
- Én kérek! Mindjárt megyek.
- Azt mindjárt gondoltam - nevetett Réka - akkor én megyek. Heló.
- Szia. Na mit szerettél volna? - mosolyogtam kedvesen Olira.
- Ja, semmit. Csak hogy jó volt a séta. De én megyek akkor kajálni. Szia. Jó éjt!
- Okés. Hali. Neked is.

~ Olivér szemszöge ~

Ma mind a nyolcan elmentünk este sétálni, kicsit körül nézni. Jöttek a srácok, a barátnőik és Petra is. Nagyon jól szórakoztunk egész este. Vettem Petrának fagyit, mert minden lány kapott a barátjától nehogy már kimaradjon. Biztos rosszul esett volna neki. Amint hazaértünk fölsietett a szobájába. Gondolom fáradt volt. Kicsit később gondoltam bemegyek hozzá, de előtte össze akartam szedni a gondolataimat. El szerettem volna mondani, hogy többet érzek iránta mint barátságot, és napról napra egyre jobban megszeretem. Kíváncsi voltam mit érez irántam. Ezt még senki sem tudja, hogy szeretem Őt. Még a srácoknak sem mondtam el. Végre elég bátor lettem ahhoz hogy elmondjam neki úgyhogy be is kopogtattam hozzá.

- Szia - köszöntem.

- Heló.

- Csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól éreztem magam a sétán és hogy... - mondtam de a mondat közepén benyitott Réka. Csak azt akarta, hogy kérünk-e még egyszer vacsit de nekem ez épp elég volt és már nem is akartam elmondani Petrának. Még túl korán lenne. Azt sem tudom van-e barátja. Erről még nem nagyon beszélt. Inkább majd ha egyszer kettesben leszek vele és meggyőződöm arról, hogy nincs senkije és esetleg lenne Nála esélyem akkor majd elmondom. De ez nem most van. Még nincs itt az ideje. Úgy gondoltam inkább megyek vacsizni ez jó indok különben faggatna. Miután vacsoráztunk elmentem aludni.

Reggel vagyis inkább délelőtt 10 órakor keltem fel. Kimentem az erkélyre ahol jobbra pillantva megláttam Őt amint laptopozik egy bögre kávával a kezében. Pizsamában volt. Haja fél oldalt lazán befonva. Gyönyörű volt. 10 tonna smink és drága ruhák nélkül is.

- Jó reggelt álomszuszék! - köszöntött mosolyogva amint meglátott.

- Jó reggelt! Te már rég fönt vagy?

- Csak 1 órája.

- Értem. Többiek? Mikor megyünk a partra? Megbeszéltétek már?

- Nem tudom, úgy fél órája még reggeliztek. Még nem beszéltük meg. Megvártuk hogy felkelj.

- Ja, okés. Én is lemegyek valami élelemért.

- Oksi. Akkor viszont megyek én is és megbeszélhetjük a programot.

- Lent találkozunk.

Fölkaptam magamra valami viselhető ruhát és lementem, mert már nagyon éhes voltam, ami nem csoda hisz egész éjszaka nem is ettem.

- Jó reggelt! - köszöntem.

Még mindenki ott volt a konyhába.

- Szia! - köszöntek.

Nemsokára megérkezett Petra is.

- Mára nagyjából azt terveztük hogy lemegyünk a Balcsira. - mondta Ya Ou - és mivel szerintem úgysincs semmi kaja itthon ezért ehetnénk ott valamit. Mondjuk rendelünk pizzát vagy ilyesmi.

- Ez jó ötlet. Szerintem akkor induljunk olyan 1 óra múlva addig mindenki elkészül. - vetette fel az ötletet Barbi.

- Akkor go készülődni. - indult Réka.

Ami engem illet én hamar kész lettem és nemsokára már ott is voltunk a parton. Nem voltak nagyon sokan.

- Oli tényleg nem jössz fürdeni? Mindenki jön. - kérdezte Ya Ou.

- Nem, majd később. Inkább elmegyek valami kajáért. Éhes lettem.

- Oké. Akkor majd találkozunk heló.

- Heló.

Kerestem a közelben valami büfét és vettem egy kürtös kalácsot. Utána még egy kicsit sétálgattam. Elkapott pár rajongó és képeket és autogramot kértek, amit szívesen adtam nekik. Mikor visszamentem a törölközőkhöz Petrát találtam ott.

- Hát te? - kérdeztem.

- Hát én itt vagyok. A többiek mindenki kettesben elment sétálni, fagyizni ilyesmi én pedig egyedül maradtam.

- Ó, értem. Üdv a klubban.

- Az ott nálad kürtöskalács?? Kaphatok?

- Persze tessék. - adtam neki oda.

- Köszi.

-Szívesen.

Petra telefonozott így én is elővettem a telefonomat és fölnéztem facebookra. Rengeteg üzenet és értesítés. Megnéztem a közös oldalon mi történt és inkább kiléptem. Petrának egyszer csak rezgett a telefonja. Nézte a képernyőt. Elejtette a telefont, és a tenyerébe temette az arcát...

~ Petra szemszöge ~

Ma lementünk A Balatonra. Fürödtünk, de Oli nem jött velünk. Mikor visszamentünk a törölközőkhöz Zsófiék, Panniék és Rékáék is elmentek fagyizni meg sétálni kettesben a barátjukkal. Én nem akartam senkinél zavarni úgyhogy ott maradtam. Nemsokára előkerült a Szöszi is. Valahonnan szerzett kürtös kalácsot amit imádok szóval kértem tőle egy kicsit, majd facebookoztam. Beszéltem pár barátnőmmel és egyszer csak kaptam egy SMS-t ismeretlen számtól.

Szia Cica. Hallom a Balatonon vagy. Képzeld én is.;) Összefuthatnánk valamikor nem gondolod? Úgyis rég láttalak...Mikor is? Ja igen, fél éve. Na puszi. A te szerelmed Dávid.

Nagyon megijedtem. Azonnal elejtettem a telefonomat. Dávid a volt barátom... Azért szakítottunk mert vert és meg is akart erőszakolni, de szerencsére nem sikerült neki. Erről még nem beszéltem senkinek csak Rékának. Vajon honnan tudja hogy a Balatonon vagyok?? Nyomoz utánam? És a számomat honnan tudja? Mikor szakítottunk elköltöztem és megváltoztattam a telefonszámomat is. Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben Olivér szólt hozzám:

- Petra. Valami gond van?

- Igen... vagyis nem. Tudod mit én inkább most hazamegyek. Szólnál Rékának ha hazajöttök, hogy jöjjön fel a szobámba? Fontos lenne.

- Várj! Mondd el mi a baj. Lehet, hogy tudok segíteni.

- Sajnos nem tudsz...De azért köszönöm.

- Jó. Akkor megyek veled.

- Nyugodtan maradj csak itt. Érezd jól magad. Biztos a többiek is mindjárt visszajönnek.

- Mondom, hazamegyek veled.

- Nem akarom hogy miattam neked is rossz kedved legyen.

- Ne legyen neked se rossz kedved!

- Ez sajnos nem ilyen egyszerű.

- De ha elmondanád lehet hogy tudnék segíteni.

- Jó, lehet, hogy elmondom. De biztos hogy nem itt.

- Akkor menjünk haza. Küldök egy SMS-t Ya Ou-nak hogy hazamentünk.

- Oké.

Nagyon kedves Olivértől, hogy segíteni akar, de nem tud. Fogalmam sincs, de valamiért azt érzem hogy neki bármit elmondhatok ezért még az is megfordult a fejemben hogy elmondom neki a Dávidos sztorit...Még gondolkozom rajta. Összeszedtük a holmijainkat és hazaindultunk.