4.Rész

Hahó!:3

Húsvét alkalmából itt egy újabb rész. Kellemes húsvétot Minden kedves olvasónak!:) Valamire viszont meg szeretnélek kérni Titeket: Írnátok kommenteket? Kíváncsi vagyok milyen a blog. Jöhet hideg-meleg, javaslat. Bármi. Hogy várjátok-e a következő részt, vagy hagyjam abba? A több mint 500 látogatónak nagyon köszönöm, de egy kis véleményírás tényleg jól esne!:) Előre is köszönöm. Jó olvasást! Puszi. 

Sziasztok.

Visszatekintés:

Fogalmam sincs, de valamiért azt érzem hogy neki bármit elmondhatok ezért még az is megfordult a fejemben hogy elmondom neki a Dávidos sztorit...Még gondolkozom rajta. Összeszedtük a holmijainkat és hazaindultunk.

Itthon én is írtam Rékának SMSt:

Szia. Amint hazaértek szólj! Muszáj beszélnünk. Dávidról lenne szó...

Nem sokkal később válaszolt is:

Szia. Siessek haza? Mi történt? Ha kell most indulok!

Nem, ne gyere haza ezért... Olivér itt van... Ha hazajöttél elmondom. De miattam nem kell sietni tényleg.

Remélem nem jön csak ezért haza. Nem szeretném elrontani mindenki kedvét. Elég ha én idegeskedek.

- Mi a baj? - kérdezte Oli.

- Hát...hosszú és...nem nagyon beszéltem róla még senkinek...Vagyis inkább úgy mondom hogy csak Réka tud róla.

- Figyelj, lehet hogy nemrég ismerjük egymást, de bízhatsz bennem. Ha szeretnéd elmondhatod.

- Köszönöm. Hát...nem is tudom hol kezdjem. Ez az egész akkor kezdődött amikor még a volt barátommal, Dáviddal jártam. Egy ideig elég jól elvoltunk, de aztán kezdett egyre féltékenyebb lenni. Egy fiúbarátommal sem találkozhattam. E miatt szakítani akartam vele, de amikor közöltem vele megütött. Azt mondta ha bárkinek beszélni merek erről nagy baj lesz. Ezért tovább viseltem. Reméltem, hogy felhagy a féltékenykedéssel, de nem így lett. Egy este elmentünk bulizni. Nagyon sokat ivott. Haza akartam menni. Ő is jött velem és bevitt egy sikátorba. Meg akart erőszakolni, de egy férfi megmentett. Kérdezte hogy hívjuk a rendőrséget. Mondtam hogy nem. Lehet, hogy másnap elmegyek, de most nem. Mikor el akartam menni akkor Dávid mondta, hogy ha nem megyek el akkor ő kiköltözik Amerikába és békén hagy. Viszont ha elmegyek, akkor amint kiszabadul nagy bajok lesznek. Természetesen hagytam, hogy Amerikába menjen. Megváltoztattam a címem, telefonszámom és minden elérhetőségemet amin csak tudna zaklatni. Erről az egészről csak Réka tud és most már Te. - a végére már potyogtak a könnyeim, de folytattam - most viszont SMSt küldött. Az állt benne tudja, hogy Balatonon vagyok. Ő is itt van és találkozni akar. Fogalmam sincs honnan tudja a telefonszámom. Viszont ha azt tudja akkor lehet, hogy azt is, hogy hol lakom.

A végére már a Szöszi csak dermedten bámult. Nagyon meglepődött. Szerintem azt se tudta mit mondjon. Mondjuk én már annak is örültem, hogy meghallgatott.

- Azta. Hát ezen nem kicsit lepődtem meg. Bármi gond van, tényleg nyugodtan szólj. És ha ez a barom találkozni akar veled elkísérlek. Nem hagyom hogy még egyszer bántson.
- Kö... - kezdtem megköszönni hiszen nagyon hálás voltam Neki amiért nem csak meghallgatott, hanem segíteni is szeretne, de félbeszakított.
- Ne köszönd meg. Elég borzalmat éltél át. Nem szabad még egyszer megtörténnie.
Megöleltem. Azt hiszem vele kerültem legközelebb egymáshoz mióta itt vagyunk. Úgy érzem igazi barátra találtam.

~ Olivér szemszöge ~

El sem hiszem, hogy Petrával ilyen dolgok történtek. Ez szörnyű. Miután megnyugtattam, hogy rám bármikor számíthat és nem hagyom hogy baja legyen szorosan megölelt. Az ölelésünket a telefon csörgése zavarta meg. Nem tudom ki hívhatta, de láttam rajta, hogy kicsit hezitál fölvegye-e. Végül fölvette:
- Haló. - szólt bele. Azt nem hallottam ki vagy mit mond csupán annyira jöttem rá hogy férfi hang beszél. Petra szemébe könnyek gyűltek. Gondoltam Dávid hívja de azért halkan megkérdeztem.
- Ki az? - suttogtam.
- D..Dávid. - mondta szipogva.
Alig gondolkodtam. Kikaptam a kezéből a telefont és beleszóltam. 
- Haló.
- Na mi van? Petrácska szerzett egy testőrt.
- Ide figyelj baromarc! Ha még egyetlen egyszer bántani mered velem gyűlik meg a bajod.
- Jujj de félek. Mégis ki vagy te? Valami testőr?
- Semmi közöd ahhoz, hogy ki vagyok én. Én tudom ki vagy te és velem gyűlik meg a bajod ha egy újjal is még egyszer  bántani mered Petrát. Megértetted?
- Úgysem leszel örökké mellette. És én majd akkor megtalálom.
- Mekkora barom vagy! Lányokat bántasz de velem nem mersz szembe szállni.
- Chh. Ha annyira nagy a szád gyere ma délután a térre.Majd ott meglátjuk ki nem mer kivel szembeszállni.
- Rendben. - lecsaptam a telefont.
Petra az ágyon ült és zokogott. Megöleltem.
- Nincs semmi baj.
- Mit mondott?
- Ma délután lerendezem. Viszont el kéne mondani a többieknek is. És nem szabad egyedül maradnod, mert bántani fog.
- Nem is tudom... Nem szívesen beszélek erről.
- Ha szeretnéd akkor majd én elmondom.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Rendben.
- Ma délután a téren találkozok vele. - mondtam el.
- Megyek veled. - mondta nyugodtan, de határozottan.
- Dehogy jössz. - tiltakoztam azonnal. Még csak az kéne hogy az a barom csináljon vele valamit.
- De.
- Nem. - zártam le.
- Akkor legalább Ya ou vagy valaki menjen. Kérlek. Nem akarom hogy miattam bajod essen.
- Nem fog. De ha ragaszkodsz hozzá Ya Out megkérhetem hogy jöjjön el.
- Az jó lenne.
- Oké.
Ajtócsukódást hallottam.
- Úgy tűnik hazaértek. - mondtam.
- Én most itt maradok inkább.
- Jó. Lemegyek és elmondom nekik mi történt.
- Oké.
Lementem. Azonnal kérdezték hogy valami baj van-e, mert olyan gyorsan eltűntünk. Mondtam nekik, hogy miután lepakoltak jöjjenek be a nappaliba. Ott várom őket.
- Én inkább fölmegyek Petrához. - mondta Réka - a szobájában van?
- Igen.
- Neked elmondta?
Csak bólintottam.

~ Réka szemszöge ~

Nagyon megijedtem amikor Petrától olyan SMSt kaptam, hogy beszélnünk kell...Dávidról lenne szó. Azonnal haza akartam sietni, de írta hogy inkább érezzem jól magam. Féltem, egyedül van de megnyugtatott, hogy Oli ott van. Lehet hogy el fogja mondani neki mi történt? Pedig erről senkinek nem beszélt csak nekem. Csodálkoztam. Amint hazaértünk Olivér fogadott minket. Természetesen senkinek nem mondtam el a Dávidos sztorit ezért mindenki kíváncsi volt. Tényleg fura volt amikor Olivér és Petra hirtelen eltűnt. mindenki a nappaliba indult, hogy a Szőkeség elmondja mi történt. Remélem Petrával megbeszélte, hogy elmondja. Én inkább fölmentem és a legjobb barátnőmet kérdeztem a történtekről. Odaálltam a szobaajtaja elé és bekopogtam.
- Gyere! - hallottam bentről.
- Szia! - köszöntem - Mi történt?
- Szia. A parton Dávid egy ismeretlen számról küldött üzenetet, hogy tudja hol vagyok és ő is itt van a Balatonon. Nagyon megijedtem és hazajöttem. Velem jött Olivér is. - mesélte.
- Elmondtad neki mi történt.
- Igen.
- Mit mondott?
- Azt hogy megvéd és nem hagyja hogy még egyszer bántson.
- Wow. Tuti érez irántad valamit.
- Ja. Barátságot.
- Persze. És mi volt még? Ennyi?
- Nem... Dávid fölhívott, de Oli kivette a kezemből a telefont és beszélt vele. Ma délután találkoznak a téren.
- Azt ugye tudod hogy Rómeó éppen most mondja el mindenkinek mi történt.
- Igen - hagyta figyelmen kívül ahogy megszólítottam Olit - Megbeszéltük. El akartam menni vele délután, de nem engedte viszont mondtam hogy ne egyedül menjen. Valaki kísérje el. Ezért megkéri Ya Out.
- Értem. Tényleg nem akarja, hogy bajod essen. - mosolyogtam kedvesen Petrára.
- Hát nem.
- De azt remélem tudod, hogy mostantól nem nagyon lehetsz egyedül. Tudjuk mindketten milyen Dávid. Megtalál. Lehet azt is tudja már hol laksz.
- Lehet. Viszont azt nem értem honnan tudja. Telefonszámom, címem, mindenem megváltoztattam amit csak lehetett.
- Biztos nyomozott utánad akár csak annak idején - emlékeztem vissza arra amikor együtt voltak. Még szegény Petra telefonját is lefigyelte.
- Nem akarom, hogy megint az legyen ami régen. - kezdett el sírni.
- Figyelj. Mi itt vagyunk. Nekünk bármit elmondhatsz. Segíteni fogunk. - mondtam.
Teljesen világos volt számomra, hogy a legjobb barátnőmnek segíteni fogok amikor baj van. Ő is segítene nekem. Egyszer már túléltük, hogy Dávid zaklatta Petrát. Másodjára nem fogjuk hagyni még azt sem, hogy a közelébe férkőzzön! Nem szeretném megint olyan szomorúnak látni. Végre elfelejtette azt a szemetet erre újra előkerül. Most legszívesebben megfojtanám Dávidot egy kanál vízbe!
Annak nagyon örülök, hogy Petra rájött, egyedül sose fog elbánni vele és elmondta a történetet Olivérnek. Az pedig ahogy Oli fogadta. Még megköszönöm neki. Fogalmam sincs miképpen vette rá, hogy elmondják a többieknek Dávidot, viszont nagyon jó ötlet volt. Én akármeddig könyörögtem Petrának, mondja el másnak is, segíteni fog. Mindig az volt a válasza: Nem! Jó hatással van Olivér Petrára. És még hogy csak barátok... Nem tudom  kit akarnak átverni, de engem biztosan nem. Maximum magukat. Össze fognak jönni. Nekem elhihetik. Össze kell jönniük. Egymáshoz illenek. Nagyon is.
- Lemegyek megnézem a többieket. Meghallgatom miről beszélnek. Jössz te is?
- Nem, most nem.
- Oké. Olivér biztos följön majd elmondani mit szóltak vagy ha nem akkor jövök én.
- Rendben. Köszi. Mindent.
- Ugyan már. Semmiség. Szia.
- Szia.
Lementem hát a többiekhez. Mindenki a kanapén ült meglepődve, amin nem csodálkozom én is közéjük ültem...