10.Rész

Sziasztok!:)

Megérkeztem a 10. résszel. Mivel a 10. ezért gondoltam kicsit különlegesebb lesz.;) Remélem tetszeni fog. 

Jó olvasást!:)

Sziasztok!

Petra xxx

Visszatekintés:

- Mert...nem tudom, hogy mondjam, de ez azalatt az 1 hónap alatt nagyon megkedveltelek. És nem csak mint barátot...Azt hiszem....szeretlek... - mondtam szemébe nézve és a reakciót várva.

~ Petra szemszöge ~

Észre sem vettem, hogy valaki jön csak akkor amikor a Szőkeség köszönt. Egy picit összerezzentem. Megkérdeztem miért nincs a buliban mikor megkérdezte mi a baj. Először nem akartam róla beszélni, de végül kiszedte belőlem. Elmondtam, hogy Gergő mit írt és, hogy kezdek félni tőle. Már annak is nagyon örültem, hogy meghallgatott és nem hagyott itt - pedig érezhette volna jól magát - és az, amikor azt mondta megvéd... Iszonyatosan jól esett. Végül... Így szólt: Azt hiszem....szeretlek...
Azonnal elfelejtettem Gergőt. Csak örültem. Örültem annak, hogy Ő is úgy érez mint én. Ekkor közelebb hajoltam hozzá és nem tudom én csókoltam meg Őt, vagy Ő engem, de ez teljesen mindegy. A lényeg hogy megtörtént. Úgy éreztem Boldog vagyok.
Nem tudtam mit mondjak. Nem is kellett egyetlen szó sem. Amikor eltávolodtunk egymástól a szemébe néztem és mosolyogtam.
- Én is szeretlek. - mondtam, majd újra megcsókolt.
- Vissza megyünk a buliba? - kérdezte mosolyogva.
- Menjünk.
- Most már elhiszed, hogy megvédelek attól a baromtól? - kérdezte útközben.
- Igen.
Amikor beléptünk a házba olyan volt mintha semmi sem történt volna. Mindenki táncolt, evett, ivott, jól érezte magát. Csak nekünk volt fontos ez a fél-1 óra. Kézen fogva mentünk a konyhába innivalóért, amikor Réka jött velünk szembe. Amint meglátott jobban mosolygott mint eddig. Először nem esett le, csak amikor ránk aztán a kezünkre nézett.
- Sziasztok! - próbálta meg túlkiabálni a zenét.
- Szia!- köszöntünk.
- Hát ti hol voltatok? - kérdezte.
- Csak...a parkban. - mondtam - Hosszú történet.
- Oké. Azért majd meséld el. - nézett rám.
- Hozok inni. - mondta Oli kettesbe hagyva Rékával.
- Oki.
- Na?? Mi történt? Mondd már! - támadott le Réka amint a Szőkeség ott hagyott minket.
- Nyugi! Kicsit később elmondom ha följössz a szobámba. Úgyis kezdek fáradt lenni.
- Okés. Küldj SMS-t. Addig megyek, megkeresem Ya Ou-t.
Gondolom azért ment, hogy elmondja összejöttem Olivérrel. Pár perc múlva vissza is tért az előbb említett személy.
- Tessék. - adta át a poharat.
- Köszi. Figyelj én szerintem lefekszem aludni. Már kezdek fáradt lenni.
- Jól van. Menjek veled? - kérdezte aranyosan.
- Nem kell. - mosolyogtam - Nyugodtan maradj még. Szia. - pusziltam meg.
- Naa. Csak ennyit kapok?
- Miért nem elég? - nevettem, majd megcsókoltam.
- Így mindjárt más. - mosolygott - Jó éjt.
- Jó éjt.
Fölmentem a szobámba. Mivel elég hangos volt a zene így fönt is teljesen hallottam. Átöltöztem pizsibe majd küldtem egy SMS-t Rékának:

Szia!:) Ha kíváncsi vagy mi történt akkor gyere fel a szobámba és elmesélem!

Azonnal jött a válasz:

Repülök!:D

Alig raktam el a telefonomat máris kopogtak.
- Gyere! - mondtam.
- Na végre. Már kíváncsi vagyok. - vigyorgott Réka - Együtt vagytok?
- Nyugi. Mindent szép sorjában... - mondtam.
Elmeséltem neki mindent töviről hegyire. Egyszer sem szólalt meg csak mosolygott és látszott rajta, hogy nagyon örül annak, hogy végre én is találtam magamnak valakit.
- És újra megcsókolt. - fejeztem be a történetet.
- Uu!! De jó! Nagyon örülök nektek. - ölelt meg.
- Én is. - mosolyogtam - Most nagyon boldog vagyok.
- Tudtam, hogy összejöttök. Annyira összeilletek. Végre igazán boldognak látlak Gergő után.
- Hát igen... Remélem Olivérben nem csalódok majd.
- Ő nem olyan. Viszont most megyek, hagylak is aludni.
- Oké. Szia.
- Szia. Jó éjt.
- Jó éjt.
Miután Réka kiment a zaj ellenére hamar elaludtam. Ilyenkor jó, hogy nem csak a teljes csöndbe tudok aludni.
Mikor felébredtem a Szöszivel találtam szemben magam, aki édesen szuszogott mellettem átölelve engem. Olyan aranyosan aludt. Nem akartam fölkelteni. Apró csókot hintettem arcára, majd óvatosan lehámoztam magamról karjait. Először elmentem a fürdőbe fogat és arcot mosni, majd megfésülködtem és tettem fel egy kis sminket. Mikor visszamentem Oli még mindig aludt így hát elkezdtem öltözni. Már felvettem a nadrágot mikor úgy éreztem valaki néz.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva.
- Hé! Te meg mióta vagy fönt? Az előbb még aludtál. - nevettem.
- Tudom én mikor kell fölkelni. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. - vettem föl egy pólót.
- Nyaa! Az előbb jobb volt. - mondta mint egy ovis.
- És azt szeretnéd, hogy úgy menjek utcára? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem. Ezt csak én láthatom. - mondta - Puszit már nem is kapok? - 'durcizott' be.
- Dehogynem. - mentem oda hozzá és adtam a szájára egy puszit ő pedig hosszan megcsókolt.
- Nem szeretnél felkelni? - kérdeztem a még mindig ágyban fekvő Olitól.
- Mmmmm. Jó ez itt. De még jobb lenne ha vissza jönnél. - nézett rám édesen.
- Hát ha szeretnénk még lemenni a Balatonhoz akkor nem ártana fölkelni. 
- De én csak vele szeretnék lenni.
- A parton is velem vagy lustaság. - pusziltam meg - Légyszi kelj fel. Csak a kedvemért. - néztem kiskutya szemekkel.
- Na jó. A kedvedért fölkelek ha kapok egy puszit.
- Oki. - pusziltam meg.
- Puszit mondtam? Csókra gondoltam. 
- Azt is kapsz. - csókoltam meg.
Végre kikelt az ágyból. Csak egy boxer volt rajta. Gondolom későn ért véget a buli és már csak arra volt ereje hogy befeküdjön mellém és aludjon. Bár nem is bántam. Így legalább láttam tökéletes izmos felsőtestét. Nem túl kigyúrt, de azért látszik rajta, hogy edz. Tökéletes volt. 
- Átmegyek a szobámba másik ruháért.
- Oké. Addig lemegyek megnézem a többiek fönt vannak-e már.
- Jól van. - puszilt meg majd kiment a szobából.
Fogalmam sem volt, hogy a többiek tudják-e mi történt az este, vagy hogy együtt vagyunk Olivérrel. Ha nem tudják majd most megtudják. Bár Réka biztos elújságolta már a jó hírt.
- Jó reggelt! - köszöntem vidáman.
- Jó reggelt Júlia! - köszönt Ya Ou - Hol hagytad Rómeót??
- Nagyon vicces vagy Feng. - jött le épp akkor Oli - Itt vagyok.
- Amúgy honnan tudjátok? Nem is beszéltünk tegnap. - mondta a barátom. Olyan jó ezt mondani: barátom. Hmm...
- Háát az úgy volt... - kezdte Réka - hogy beszéltem tegnap Petrával és muszáj volt a többieknek is elújságolnom a jó hírt.
- Örülök, hogy végre összejöttetek, Tesó. - mondta Ya Ou.
- Kösz. - mondta Oli, majd megpuszilt.
- Na szerintem reggelizzünk, mert már nagyon éhes vagyok. - adtam hangot a gondolataimnak.
- Mi is örülünk, hogy együtt vagytok. - mondták a többiek.

***

Úgy döntöttünk ebéd után lejövünk a Balatonhoz, így utoljára ugyanis holnap délelőtt haza utazunk... Pedig még szívesen maradnék. És még azt sem tudom hol lakik Oli, milyen messze tőlem és hogy ha majd suli lesz mennyit meg hogy tudunk találkozni. Főleg, hogy ők járnak koncertezni. Mindegy inkább nem gondolok ilyesmire, mert még elrontja a kedvem. Inkább jól érzem magam. Arra igazából még nem is gondoltunk (és szerintem Ya Ou-ék sem), hogy ugye a rajongók még nem tudják, hogy Olinak és Ya Ou-nak van barátnője. És még a managerük sem tudja... Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Én azért magamra veszem az ilyeneket, ha például lehurrognak, lerondáznak és stb. Végül is Olivér bárhol találhatna egy nálam szebb és jobb lányt. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben bámultam magam elé.

- Valami baj van? - kérdezte Oli.

- Nem. - válaszoltam - Vagyis... De. 

- Mi a baj?

- Hát, hogy a rajongók még nem tudják, hogy együtt vagyunk. És ha megtudják akkor mit fognak szólni hozzá? Mármint... Én eléggé magamra veszem ha leszólnak, és bárhol találnál nálam szebb lányt. Nem akarom, hogy megutáljanak.

- Ha csak ez a gond, akkor megnyugtatlak: Nekem te vagy a legszebb és nem kell másik lány. A rajongók pedig ha nem fogadják el a döntésemet, az az ő bajuk. - mosolygott édesen - És szerintem még nem kéne elmondani, hogy együtt vagyunk, mert Ya Ou-ék szerintem elmondják és akkor csak magunkat látnánk a tévébe, plusz egy szabad percünk nem lenne. Egész nap jönnének a fotósok. Majd ha a Ya Ou és Réka sztori lecseng. Vagy amikor akarod.

- Szerintem sem kéne még. - mondtam.

- Szerintem meg ne ezzel foglalkozzunk. Érezzük jól magunkat.

- Oké. Menjünk fagyit enni. - álltam föl.
- Jó ötlet. - mondta.
Nem messze volt egy fagyizó, úgyhogy oda elsétáltunk. Én szokásomhoz híven csoki fagyit kértem, a Szöszi pedig epret.
Miközben sétáltunk vissza a többiekhez 5 lány jött felénk. Gondoltam felismerték Olivért. Hát jól gondoltam. Amikor odaértek hozzánk köszöntek.
- Sziasztok!
- Heló. - köszöntünk vissza Olival.
- Oli csinálhatnánk veled egy képet és kérhetünk egy aláírást? - kérdezte az egyik lány.
- Persze. - mondta a Szöszi.
- Okés, köszi. Lefotóznál minket, légyszi? - kérdezte tőlem a lány. Gondoltam nem leszek bunkó, inkább bevágódok náluk... Nem ártana pár ember aki bír, ha esetleg kiderül, hogy Oli barátnője vagyok.
- Hát persze. - mosolyogtam a lányra - Mosolyogjatok! Kész is. Inkább csinálok még egyet, hogy biztos jó legyen. Kész.
- Köszi. Ne haragudjatok, hogy megkérdezem. - ez rosszul kezdődik, gondoltam - Te Oli barátnője vagy?
- Nem, ő nem a barátnőm. Csak egy haver. - mondta a Szöszi.
Bár tudom, hogy megbeszéltük, de egy kicsit akkor is rosszul esett. Mindegy, nem akartam hisztisnek tűnni úgyhogy szó nélkül hagytam.