11.Rész

Halihó!:3
El is érkeztünk a 11. részhez. Köszönöm a kommenteket, oldalmegjelenítéseket. Mindenkinek kívánok nagyon jó nyári szünetet!:) Pihenjetek sokat, szórakozzatok jól!:)
Jó olvasást!:)
Petra xxx

Visszatekintés:
- Nem, ő nem a barátnőm. Csak egy haver. - mondta a Szöszi.
Bár tudom, hogy megbeszéltük, de egy kicsit akkor is rosszul esett. Mindegy, nem akartam hisztisnek tűnni úgyhogy szó nélkül hagytam.

Visszamentünk a többiekhez, majd haza indultunk.
- Én szerintem elkezdek összepakolni. - mondtam - Ugyanis szerintem mindenhol van valamim. Nem szeretnék semmi itt hagyni.
- Jövök, segítek. - mondta a Szöszi.
- Nem lesz ebből pakolás... - nevetett Ya Ou.
- Hé, Feri! - kezdtem - Mindenki magából indul ki. - néztem rá majd a barátnőmre.
- Nem vagyok Feri. 
- Akkor Feng. - nevettem.
- Igen? Akkor... - kezdte és elindult felém. Tudtam, hogy meg akar csikizni szóval én is futottam.
 Kb. az 5. kör után elfáradtam és Oli mögé bújtam, aki csak rajtunk nevetett.
- Wááá! Segíts! - lihegtem.
Tisztára olyanok voltunk mint az 'érett' felnőttek.
Miután befejeztük a fogócskát tényleg elindultam föl pakolni. Egy fehér egybe ruhán, pulcsin és kalapon kívül mindent beleraktam a bőröndbe, ugyanis ebben terveztem holnap hazamenni.
Mikor végeztem a szobám összepakolásával valaki kopogott.
- Gyere! - szóltam.
- Szia Hercegnőm. - köszönt Oli.
- Szia Szöszi. Mikor lettem én 'Hercegnő'? - mosolyogtam rá kedvesen, majd megcsókoltam.
- Mostantól. - mondta két csók között.
Csókja érzéki, és lágy volt. Mintha máris hiányoztam volna neki. Remélem azért otthon majd a sok koncert mellett sok időt tudunk majd együtt tölteni.
Nem bántam volna, ha tovább tart ez a pillanat, de a levegő hiánya sajnos elszakított minket egymástól.
- Össze pakoltál? - kérdezte.
- Igen... Bár még szerintem a ház többi részében is van pár holmim. Ez kevésnek tűnik.
-  Úgyis kezd sötétedni. Nem lenne kedved elmenni fagyizni ketten? Aztán meg mondjuk sétálni a Balatonnál? Mint múltkor. Csak most nem kíváncsiságból vagy unalomból mennék le hanem mondjuk egy romantikus sétára? - mosolygott.
- Ez tök jó ötlet. - mondtam - viszont akkor át kéne öltöznöm. Vagyis kipakolni a bőröndöt, mert erre nem is gondoltam és az alján vannak a szebb ruháim.
- Így is gyönyörű vagy. - mondta.
- Köszi, de azért mégis jobb lenne egy szebb ruhában, nem? - nevettem.
- Szerintem ruha nélkül jobb lenne... - gondolkodott.
- Igen? Kint az utcán?
- Nem. Mondjuk itt. Ketten. - villantotta meg a huncut mosolyát.
- Haha. Na menj ki szépen én pedig átöltözöm.
- Nem maradhatnék itt? - vágott 'szomorú' fejet.
- Nem.
Adtam neki egy puszit majd kiment.
Először elmentem letusoltam, majd kihalásztam a bőrönd aljáról egy vörös egybe ruhát. Gondoltam tökéletes lesz erre az alkalomra. Úgy gondoltam kicsit most erősebb sminket teszek fel.

Úgy nagyjából fél-egy óra múlva készülhettem el, majd le indultam a konyhába. Ahogy sejetettem. Olivér ott várt rám.

- Wáó! De csinos valaki. - jött közelebb, s megcsókolt.

- Köszi. Te is jól nézel ki. - mondtam.

Igaz, nem öltözött ki nagyon. Csak egy farmer és egy egyszerű póló volt rajta, de a tökéletesen belőtt hajával valóban nagyon jól nézett ki.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Persze.

- Elmentünk. - kiabált be a nappaliba Oli mire Bence jött ki.

- Hát ti?  Hová mentek? - kérdezte.

- Fagyizni aztán pedig sétálni a Balatonhoz. - mosolyogtam.

- Ohh. Értem. Hát, jó szórakozást. Sziasztok.

- Sziasztok. - köszöntünk mi is.

Az este csodálatosan telt. Elmentünk fagyizni egy olyan helyre ahol még nem voltunk és valami isteni fagyit adtak, majd pedig a Balatonhoz sétáltunk.

Csak úgy, mint múltkor szinte nem volt senki. Sétálgattunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Élveztük egymás társaságát. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az estének. Amíg...amíg meg nem láttam egy ismerő arcot felénk közeledni. Amint megláttam felismertem. Nem hiszem el. Már itt sem tud békén hagyni??! - gondoltam.

~Olivér szemszöge~

Bevallottam. Bevallottam Petrának, hogy szeretem. Mikor a reakciójára vártam felmerült bennem... Talán kár volt elmondanom. Ő úgysem így érez. De most. Már nagyon örülök, hogy úgy cselekedtem ahogy.

Ma sétálni a Balatonnál és fagyizni készültünk. A konyhában vártam míg a Hervegnőm elkészül. Gyönyörű volt. Egy szexi vörös ruhát vett föl ami eszméletlenül jól állt rajta.

- Wáó! De csinos valaki. - csókoltam meg.

- Köszi. Te is jól nézel ki. - mosolygott.

Olyan gyönyörű amikor mosolyog. Nem szívesen látom, hogy szomorú. Remélem mellettem nem fog szomorkodni.

Már épp indultunk, mikor bekiabáltam a srácoknak a nappaliba, ahonnan Benny jött ki, s kérdezte hová megyünk. Petra elmondta neki és már indulhattunk is.

Egy olyan fagyizóba vittem Petrát ahol még nem járt - legalábbis velünk nem - és nagyon finom fagyit adnak, majd a Balcsihoz mentünk.

Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevettünk majd egy alak közeledett felénk. Először nem ismertem föl, de amikor közelebb ért hozzánk halvány fényben megláttam az arcát.

Gergő volt. Ebben biztos voltam. Viszont valamit nem értettem. Vagyis több mindent. Először is: Miért van itt? Másodszor: Honnan tudta, hogy itt vagyunk? Harmadszor pedig: Mit akar tőlünk pont itt, pont most?

- Helóka! - köszönt.

- Mit keresel itt? - kérdeztem kissé idegesen.

- Úgy hallottam randizgattok. Saját szememmel akartam látni, hogy ezzel a nyálas cicafiúval vagy együtt. - mutogatott rám Petrához beszélve.

- Most hagyd békén Petrát és kettőnket is és húzzál el innen! - kiabáltam rá.

- Nem hozzád beszéltem. Mi van Petra? Amióta ezzel a Bájdövéj vagy mi 'sztárjával' vagy megnémultál? 

Minden egyes szóval vagy engem vagy pedig a bandát szólta le amit nem tűrtem. Ha nem lenne itt Petra és szorongatná a kezem már rég felpofoztam volna ezt az idiótát.

- Ha még egyszer le mered szólni a bandámat én...én...

- Te? Elkezdesz sírni? - röhögött.

- Csak hogy tudd. Ha nem lenne itt Petra már rég kihullott volna pár fogad. - indultam majdnem neki.

- Oli! - hallottam a Hercegnőm hangját mögülem - Nem ér ennyit. Ne foglalkozz vele.

- Na mi van? Meg mertél szólalni? - kérdezte Gergő Petrától.

- Minek vagy itt, Gergő? - kérdezte Petra figyelmen kívül hagyva annak a vadbarom kérdését és gúnyolódását.

- Mondom. Kíváncsi voltam, hogy tényleg ezzel a bájgúnárral szűrted-e össze a levet. De úgy látom teljesen elment az eszed és igen.

- Képzeld el, jól látod, hogy Olival vagyok együtt. Nem ment el az eszem. Épp hogy megjött. Akkor nem voltam észnél amikor veled voltam együtt. És tudod miért? Mert ő szeret. És én is szeretem őt. - vágta Gergő fejéhez.

- Haha. Szeret, mi? - nevetett lesajnálóan a Baromarc - Hidd el. Az első jött-ment rajongócskával meg fog csalni aki szembe megy vele.

- Na jó! Most volt elég. Húzz innen el és hagyj minket, de főleg Petrát békén! - kiabáltam. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. - Én ŐT szeretem és nem mást. Érted? Soha nem csalnám meg és soha nem okoznék neki fájdalmat nem úgy mint te! És ha még egyszer zaklatni mered szétverlek! Érted?

- Uhúú! De megijedtem. Mindjárt bepisilek. A nevetéstől. Te? Megversz? Haha. Jó vicc volt.

Most már aztán tényleg elég volt!  Már majdnem behúztam neki egyet, de egy kéz megállított.

- Szöszi! Kérlek ne! - mondta Petra. Látszott rajta, hogy már majdnem sír - Nem ér ennyit ez az idióta! Csak a szája nagy és azt akarja, hogy mérges légy. Ezért minden egyes szóval bánt. Ne foglalkozz vele és abbahagyja.

- Tudod milyen nehéz megállni, hogy ne szedjem le a fejét? 

- Nyugi. - nyomott egy puszit a számra.

- Ohh. Hogy már össze is jöttetek? Most már értem miért véded ennyire Petrát, szépfiú.

- Na most húzzál el innen végre. Sikerült tönkretenned az esténket, nagyon örülhetsz viszont ha nem bánnád mi hazamegyünk. Szia! - mondtam neki és elindultunk Petrával vissza a srácokhoz ott hagyva Gergőt.

- Találkozunk még ne aggódjatok! - kiabált utánunk.

Gondolom elégedett volt, hogy az utolsó esténket itt elrontotta. Azt viszont még nem tudom hogy fogjuk lerázni legközelebb. Fogalmam sincs honnan tudja hol lakunk. Lehet, hogy nem is tudja csak blöffölt. Remélem a második.
Az út csendesen telt. Nem volt kínos. Petra elmerült gondolataiban, ahogy én is míg hazaértünk.

***

~ Petra szemszöge ~

A tegnap este csodálatos volt. Pont addig, míg Gergő föl nem bukkant. Tönkretett mindent. Az utolsó esténket itt. Mindig is a legjobbkor, a legjobb helyeken bukkan föl.

Tegnap este már nem foglalkoztunk semmivel. Mindketten eléggé elfáradtunk így éjfél tájt lefeküdtünk aludni.

Reggel Olivér karjaiban ébredtem, aki még aludt. Édesen szuszogott mellettem. Adtam egy puszit szájára, majd ébresztgetni kezdtem, mivel rájöttem, hogy ma délelőtt - bár valószínű, hogy ebből délután lesz - haza indulunk.

- Oli! Oli! Kelj fel. Hasadra süt a nap. - pusziltam meg még egyszer.

- Nyaaa. Még egy picit.

- Ma indulunk haza. És te még el sem pakoltál.

- Nem baj.

- De. Na gyere. Menjünk reggelizni.

Egy kis noszogatás után végül az én Szöszim is fölkelt. Megnéztem mennyi az idő. 9 óra. Gondolom akkor már a többiek fent vannak. Jól gondoltam. 
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Sziasztok! - köszönt mindenki.
- Na... Milyen volt a tegnapi randi? - kérdezte mosolyogva Réka.
Ha ő azt tudná... Nem mosolyogna. Elkezdtem neki mesélni...