9.Rész

Sziasztok!:)
Mint látjátok megint új részt hoztam. Mivel az előzővel késtem gondoltam most hamarabb hozom. Kicsit több lesz benne a szemszög váltás, de azért remélem tetszeni fog!:)
Jó olvasást!
Sziasztok.
Petra xxx

Visszatekintés:

Mire mindezzel kész lettem elkészült a rántotta és mindenki felkelt. Megreggeliztünk majd megbeszéltük a mai programot. Strand lesz délelőtt ha már sikerült ilyen "korán" felkelnem délután pedig meglátjuk. Biztos kitalálunk valami jót mint mindig.

- Szerintem akkor én megyek is öltözni. - mondtam.
- Oké. 
Fölmentem a szobámba. Előszedtem a törölközőmet és a fürdőruhámat. Az utóbbit fölvettem, összecopfoztam a a hajam majd néhány dolgot bedobáltam a strandtáskámba. Már csak a napszemüvegem hiányzott. Aztán eszembe jutott, hogy tegnap a nappaliba leraktam az egyik szekrényre. Lementem érte és már kész is voltam. Lementem a konyhába megvárni a többieket.
Amint mindenki kész lett lesétáltunk a Balatonhoz.
- Ki jön fürödni? - kérdeztem. 
- Én! - mondta Benny - Panni te nem jössz?
- Na jó megyek én is.
- Mi is megyünk. - mondták Ya Ou-ék.
- Zsófi? Sziki? Oli? - kérdeztem.
- Én megyek. - mondta a Szöszi.
- Mi nem.
- Oké akkor menjünk.
Egy ici-picit hideg volt a víz - bár lehet hogy csak én vagyok a fázós - úgyhogy úgy terveztem majd lassan besétálok és megszokom. Igen, terveztem volna ha a barátnőm nem megy azonnal bele és kezd el fröcskölgetni.
- Héé! Réka! Légyszi ne. - kérleltem nevetve.
- Akkor gyere be!
- De hideg a víz.
- Nem is hideg! Tök jó. 
- Megyek ha nem fröcskölsz.
Amint ezt kimondtam már mindenki engem fröcskölt amikor eszembe jutott valami. Van a táskámba vízibomba. Gyorsan sarkon fordultam és rohantam a táskámhoz. Kivettem belőle pár vízibombát és a mosdóba megtöltöttem. Visszamentem a vízhez. Persze akkor már nyugodtak voltak. A hátam mögé rejtettem a vízi bombát és odamentem.
- Miért rohantál el? - kérdezte Ya Ou - Gyanús vagy te..
- Ohh...semmiség. - mosolyogtam - Csak ezért. - dobtam meg őket.
Amint eldobáltam az összeset Ya Ou és Oli kijött a vízből és fölemeltek.
- Nee!! Nem volt elég múltkor? - kiabáltam.
- Nem. - és beledobtak a vízbe.
Már nem is volt olyan hideg. A kis vizi csatánk utáán még úszkáltunk, labdáztunk meg ilyenek aztán úgy döntöttünk hazamegyünk. 
- Mi lesz az ebéd? - kérdezte Sziki.
- Szerintem rendeljünk valamit. -dobta be az ötletet Benny.
- Jó, de mit? - kérdeztem.
- Mondjuk...Gyros?
- Okés. Én benne vagyok.
- Többiek?
- Nekem jó. - mondta Zsófi.
- Nekünk is. - szóltak a többiek.
Megrendeltem az ebédet majd fél óra múlva ki is hozták. Kifizettem majd asztalhoz ültünk. Szerintem finom volt.
A délutánt filmezéssel és lustulással töltöttük, este pedig - mint mindig - most is elmentünk sétálni, bár most nem az üzletekhez és a sétáló utcához, hanem a partra. És mivel nem mentünk későn mentünk, ezért láttuk a naplementét. Gyönyörű volt, és romantikus. Hmm...Olyan jó lett volna amikor nézzük a barátomhoz (aki sajnos nincs) odabújni és vele nézni. Szép romantikus pillanatok. Mindegy azért így is nagyon szép volt. Sétálgattunk, beszélgettünk, nevettünk és jól éreztük magunkat.

***

~ Olivér szemszöge ~

Iszonyatosan gyorsan telik a nyár. El sem hiszem, hogy már csak 3 napig vagyunk itt. Pedig olyan jól volt. Hiányozni fog és nem csak ez hanem a társaság is. Remélem ez után is összejövünk majd így 8-an. Csak úgy, délutánonként. Mivel már csak pár napunk van így úgy döntöttünk, hogy holnap szervezünk egy bulit itt a házban. Akár nem csak mi, hanem meghívunk más ismerősöket is. Például az x-faktorból is jönnek egy páran. Jó kis buli lesz.
- Akkor Réka és én elmegyünk díszeket venni. - mondta félig kínai barátom.
- Sziki és én pedig takarítunk. - mondta Zsófi - És ha hazaértek ti is segítetek! - nevetett.
- Petra és Oli kaját, míg Benny és Panni piát vesz. - mondta Ya Ou.
- Aha. Asszem' minden világos. - mondta Petra is - Akkor induljunk.
- Várjatok! - állított meg Ya Ou. - Petra. Figyelj Olivérre és ne hagyd kettesben a kajával, mert akkor mi nem eszünk semmit. - röhögött.
- Hahaha. Úgy látom vicces kedvedben vagy Ferenc. - mondtam.
- Bocs. Ezt muszáj volt. - nevetett még mindig.
- Nyugi Ya Ou. Nem fogja megenni majd vigyázok rá. - mosolygott Petra is - Na de most már menjünk.
Mivel 2 kocsi volt így az egyikkel Rékáék mentek díszeket venni a másikkal pedig Panni, Petra, Benny és én mentünk a szuper marketbe, majd ott ketté váltunk.
Miután vettünk egy csomó kaját megkerestük Bencééket majd haza indultunk.

***

~ Petra szemszöge ~

- Akkor minden megvan, ugye? - kérdeztem végül mikor már megvolt a dekoráció, kaja, pia és már csak rendbe kellett volna szednem magam.
- Szerintem ja. - mondta Réka is.
- Stip-stop fürdő. Mondtam mielőtt valaki lenne olyan rendes és befoglalná.
Először tusoltam. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra. Jól esett. Olyan jó volt ez az egy hónap. És gyorsan eltelt. Gergőről azóta sem hallottam szerencsére. Azért az fura, hogy amikor idejöttünk azt hittem kín szenvedés lesz az itt eltöltött időt mivel nem szerettem a ByTheWay-t... Aztán megismertem őket. Most már értem miért szeretik őket ennyien. Ja, és nem elég hogy megszerettem őket még be is jön Oli. Ha ezt nekem valaki másfél hónappal ezelőtt mondja a képébe röhögök. 
Miután végeztem a fürdéssel és megmostam a hajam megtörölköztem és elindultam a szobámba.

Kiválasztottam a ruhám. Nem akartam túlságosan kiöltözni, de mégsem akartam mondjuk egy melegítőbe lenni. Végül egy pink felsőnél, egy fekete nadrágnál és egy fekete magassarkúnál maradtam néhány kiegészítővel. Mire felöltöztem a hajam is megszáradt, így kivasaltam és kiengedve hagytam. Most egy kicsit jobban kisminkeltem magam mint általában és már kész is voltam.
Megnéztem mennyi az idő. Még negyed órám van minimum. Így hát kiültem az erkélyre és felnéztem facebookra.
Nem történt sok minden ezért lecsuktam a laptopom tetejét és lementem.
- Hali. Mizu? - kérdeztem Pannitól a konyhában.
- Szia. Semmi. Szerintem nemsokára már jönnek  a vendégek.
- Ja... Szerintem is. - amint ezt kimondtam már csöngetett is valaki.
- Megyek kinyitom. - mondta Panni.
- Oké.
Jó, hogy Panni ment ajtót nyitni, mert a srácok valami haverjai jöttek akiket nem ismerek. igazából szerintem szinte senkit nem fogok ismerni...Csak akiket Réka és én hívtunk.
Nem sokára már mindenki megérkezett...Legalábbis gondolom, mert kezdett telni a ház úgyhogy ha akartak volna se tudtak bejönni sokkal  többen. Vagyis bejöttek volna csak nem nagyon férünk el. Már egy ideje tartotta buli. Nagyjából éjfél lehetett. Fogyott a pia és az emberek kezdték "kicsit" jobban érezni magukat. Igazából úgy hogy egy srác már az asztalon táncolt(?). Én is ittam, táncoltam, ettem és ismerkedtem eberekkel, de mivel elfáradtam leültem amikor odajött egy fiú. Helyes volt meg biztos kedves is csak részeg. Már éreztem az alkoholszagát messziről.
- Szia Szépség. Jössz táncolni? - kérdezte.
- Heló. Persze. Miért ne. - egyeztem bele - Várj egy picit. - mondtam, ugyanis jött egy üzim.

" Szia Cica. Hallom buli van nálatok és nemsokára mész haza. Mit szólnál ha esetleg meglátogatnálak?"

Le mertem fogadni, hogy Dávid az. És nem csak azért mert ismeretlen a szám mint múltkor, de cicának is hív. Nem akartam hogy idejöjjön. Bár tudtam, hogy ilyen tömegbe nem bántana (főleg, hogy itt vannak a Srácok is) mégis féltem tőle. Könnyek gyűltek a szemembe. Nem akartam itt maradni. Kirohantam a házból egészen addig a parkig amit a múltkor fedeztem fel. Leültem a padra és ott zokogtam. Az hittem ez lesz az egyik legjobb este amit itt töltök, de Dávid tönkretette. Mindent tönkretesz. Nem hiszem el. Csak ültem a padon és zokogtam.

~ Olivér szemszöge ~

Nagyon jól alakult a buli. Körülbelül éjfélig akkor ajtócsapódást hallottam. Kinéztem és láttam, hogy Petra rohan valahova. Lehet, hogy csak rosszul láttam, de olyan volt mintha sírt volna. Utána kellett rohannom. Fölvettem egy pulcsit és indultam is. A park fele futott, majd ott leült egy padra. Jól láttam. Tényleg sírt. Annyira sajnáltam. Nem tudtam mi a baja, de megszakadt a szívem. Gondoltam odamegyek hozzá.
- Szia. - köszöntem.
- Hát te? Miért nem  a buliban vagy? - kérdezte könnyes szemekkel.
- Láttam, hogy elfutottál...Így utánad jöttem. Mi a baj?
- Nem szeretnék róla beszélni. - mondta.
- Szerintem jobb lenne ha elmondanád. Akkor lehet, hogy tudnék segíteni.
Végül addig győzködtem amíg elkezdte elmondani mi történt.
-Tök jól éreztem magam meg minden... - mondta szipogva - Amikor egy srác odajött, hogy táncolok-e vele. Én szívesen mentem volna vele, de üzentet kaptam...Dávidtól. Az állt benne, hogy tudja, hogy buli van és, hogy jöjjön-e. És azt is írja, hogy tudja: pár nap múlva megyünk haza. Szóval, ha ennyi mindent tud, lehet, a lakcímem is megszerezte. Félek Olivér. Félek. Itt nem bántana, mert itt vagytok...De otthon...Ott egyedül vagyok. Nem tud senki megvédeni.
- Figyelj! - kezdtem - Ha kell én még Pesten is vigyázok rád. Megyek veled mindenhova, vagy nem tudom, de MEGVÉDELEK. - mondtam. Reméltem egy kicsit felvidítom.  
- Aranyos vagy, hogy ezt mondod. Köszönöm. De nem tudsz mindenhol velem lenni. A másik meg, hogy miért tennéd?

- Hidd el megoldanám. - mosolyogtam.

- De miért tennél ilyet? - ismételte meg a kérdést.

- Mert...nem tudom, hogy mondjam, de ez azalatt az 1 hónap alatt nagyon megkedveltelek. És nem csak mint barátot...Azt hiszem....szeretlek... - mondtam szemébe nézve és a reakciót várva.