16.Rész

Sziasztok!:)

Mivel ezt a részt már félig megírtam a közvélemény kutatás előtt így ebben még nem lép ki Oli. Majd talán a következőben!;)

Arról is írhatnátok, hogy innen kit érdekelne 5SOS fanfiction blog. Nagyon örülök, hogy ennek a blognak ekkora sikere van.(: Köszönök mindent! Nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást!

Petra xxx

Visszatekintés:

- Jaja. Köszi, hogy elhoztál. Örök hálám üldözzön. – mondtam majd 2 puszival elköszöntünk egymástól.

Még jó, hogy bevásároltam, mielőtt indultam. Nem tudom, most mit csinálnék üres hűtővel. Elindultam a konyha fele. Előszedtem a hozzávalókat és edényeket, ami szükséges lesz és nekiálltam a főzőcskézésnek.

Végre mindennel kész voltam. Megterítettem és a vacsi is az asztalon volt. De mintha valamit elfelejtettem volna – gondolkodtam -… Hát persze! A ruhám. Föl kéne vennem valami normálist, mert úgy nézek ki, mint valami csöves. Még jó, hogy amiket vettem ruhát ide hoztam. Volt köztük egy nagyon szép egybe ruha. Nem túl csicsás, inkább visszafogott, viszont az alakalomhoz tökéletes volt.

Szóval… Most már teljesen kész vagyok. Már csak Olivér hiányzik. Megnéztem az órát és mindjárt 9 óra. Király. Akkor nem soká megérkezik. Vagyis… Azt hittem megérkezik, de tévedtem…

~ Olivér szemszöge ~

És vége az összes koncertnek, és mehetek haza Petrához. Már alig várom. Gondoltam még van egy kis idő, hogy hazaérjünk ezért fölmentem facebookra körülnézni, de nem volt semmi érdekes, úgyhogy inkább elraktam a telóm és az utat figyeltem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a kereszteződésnél kihajt elénk egy fekete kocsi és a sofőrünk pedig nem tud megállni. Azonnal tudtam mi fog történni, de többre nem emlékeztem.

Mikor észhez tértem megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem tudtam. Nem volt hozzá erőm. Annyit tudtam, hogy egy ágyban fekszem, ami nem valami kényelmes. Összegyűjtöttem az erőm és kinyitottam a szemem. Egy fehér szobában találtam magam. Nagyon fájt mindenem. Mikor megláttam a kezemen azokat a csöveket rájöttem, hogy kórházban vagyok. Körülnéztem a szobában. Nem volt bent senki. Egyedül voltam a szobában.

Pár perccel miután fölkeltem Petra lépett a szobába egy nővérke kíséretével és nagyon szomorú volt. Mikor beléptek nem vették észre, hogy fönt vagyok.

- Jó napot! Szia! - köszöntem kicsit rekedtes hangon.

- Jó napot! Szólók a főorvos úrnak, hogy fölébredt.

- Rendben.

Petra könnyes szemmel állt előttem a nővér pedig kisietett a kórteremből.
- Szia Édes. - köszönt szipogva - Hogy vagy? Mi történt?
- Szia Hercegnőm! Fáj a fejem. Fogalmam sincs mi történt. Csak azt vettem észre, hogy kihajt elénk egy kocsi... Utána sötétség. Többiekkel mi van?
- A többiek jól vannak. Már mindenkit átvizsgáltak.
- Mikor hoztak be?
- Úgy 2 órája. Azt mondta az orvos ha fölkeltél holnap átvizsgálnak és ha minden akkor jöhetsz is haza. Viszont koncertekre még nem mehetsz. Pihenned kell.
- De nem vagyok beteg. Már jól vagyok. - makacskodtam, hisz Petra is tudja, hogy utálom a kórházakat. Sőt... Nem csak a kórházakat még orvoshoz menni sem szeretek. Én inkább az a típus vagyok aki otthon pihen amíg meg nem gyógyul.
- Én elhiszem, de akkor is át kell vizsgálni. Csak 1-2 vizsgálat. Holnap már jöhetsz haza. - próbált meggyőzni több kevesebb sikerrel.
- De én most akarok hazamenni. 
- De hát mindjárt éjfél. - mondta - Csak ma kell itt aludnod, ha nincs semmi baj. Itt leszek veled.
- Oké. - mentem bele. Végül is ilyenkor már tényleg nem nagyon tudnánk hazamenni

~ Petra szemszöge ~

Úgy terveztem ez az este csak a miénk lesz. Jól fogjuk érezni magunkat, kicsit kettesben, vacsiztunk... Nagyon megijedtem, amikor fölhívtak a kórházból, hogy Olivérnek autóbalesete volt. Azonnal bementem hozzá. Azt mondta a doki, hogy holnap még át kell vizsgálniuk. Mivel ő ült leghátul neki lett a legnagyobb baja. Pár percre találkoztam a fiúkkal is, akiknek szerencsére semmi bajuk nem lett. Azt mondták hazamennek és majd holnap bejönnek Olivérhez.
Pont amikor bekísért egy nővér a kórterembe akkor ébredt föl a Szöszi.
Nem nagyon akart bent maradni éjszakára... Bár sosem szeretett orvoshoz menni... Főleg nem kórházba. Amikor sikerült meggyőznöm, hogy most nem tudunk hazamenni, akkor lépett be a doki.
- Jó estét! - köszönt.
- Jó estét! - köszöntünk mi is.
- Nos, kedves Olivér. Holnap elvégzünk néhány vizsgálatot, és ha jól sikerül, akkor mehet is haza.
- Köszönöm. És mikor lesznek eredmények? - kérdezte Oli.
- Délután.
- Köszönöm.
- Viszont nekem most mennem kell. Holnap reggel jövök. Viszlát. - köszönt el az orvos.
- Viszlát.- köszöntünk mi is.
- Holnap délután végre hazamehetek.
- Ahha. Nem vagy álmos? - kérdeztem.
- De... Idefekszel mellém? - nézett aranyosan.
- Na jó. Odafekszem. - mondtam mosolyogva, majd levettem a cipőm és befeküdtem az ágyba.
Adtam Olinak egy utolsó csókot, majd egymást ölelve elaludtunk.

* Másnap délután *

- Végre megyünk haza. - mondta Olivér, miközben összeszedte néhány cuccát ami ott volt.
- De pihenned kell!
- Tudom... Mindegy. Legalább otthon leszek. 
Még reggel voltak bent Ya Ou-ék. Jobbulást kívántak, és mondták, hogy mennek a managerhez és megbeszélik hogy legyenek a koncertek meg minden. Nem sokáig maradtak, mert siettek. Majd még otthon beszélünk.
- Na indulhatunk. 
- Oké.... Menjünk. Segítsek? - kérdeztem.
- Nem kell, köszi. Egy táskát elbírok. - nyomott egy puszit a számra.
- Jól van. 
Beszéltem Rékával, aki lejön értünk kocsival és hazavisz. Mikor leértünk a parkolóba már ott volt.
- Szia! - köszöntünk neki. 
- Sziasztok!
- Már régóta itt vagy? - kérdeztem.
- Nem, az előbb érkeztem.
- Köszi, hogy hazaviszel. - néztem rá hálásan.
- Ugyan már! Ez a legkevesebb. Szóljatok ha másban is kell segíteni. - mosolygott kedvesen.
Beültünk a kocsiba és indulhattunk. Réka ugye vezetett én pedig hátra ültem Olivérrel.
-Megérkeztünk. - mondta Réka, amikor megállt Olivér lakása előtt.
- Köszi még egyszer.
- Nincs mit.
- Sziaa! - köszöntem.
- Sziasztok!
- Szia! - köszönt Oli is.
- Van valami kaja? - kérdezte Oli amint beléptünk. Tipikus. Még levegőt sem vettünk máris a kaja érdekli.
- Persze. Amit tegnap csináltam vacsira. Megmelegítsem? - kérdeztem.
- Igeen! Légyszi.
- Okés. De előtte hozok egy párnát meg plédet és le tudsz pihenni a kanapéra.
- Nekem van a legeslegjobb barátnőm. - mondta, majd magához húzott és megcsókolt. A levegő hiánya szakított félbe.
- Na, hozom az ágyneműt.

Kivittem a kanapéra a párnát meg plédet és beágyaztam a Szöszinek. Megmelegítettem a kaját ás odavittem neki.
- Jó étvágyat!
- Köszi. Te nem eszel? 
- Nem, nem vagyok éhes. 
- Naa... Csak egy falatot. - nézett rám édesen majd adott egy falatot a villájával.
Végül úgy ettük meg az 'ebédet', hogy egy falat neki egy nekem.
- Na... Mit csináljunk? - kérdezte.
- Háát... Nem is tudom. Most nincs nagy választék.
- Tudom már! Kártyázzunk.
- Oké! Benne vagyok. Van SOLO-d? - kérdeztem.
- Azt hiszem van. - bement a szobájába és egy csomag SOLO-val tért vissza.
- Hahaha. Úgyis én nyerek. - nevettem.
- Miből gondolod?
- Mert mindig én nyerek.
- Azt csak hiszed. 
Vagy 5 menetet lejátszottunk, mikor csöngettek. A fiúk voltak azok. Bejöttek és elkezdtünk beszélgetni. Azt mondták, most jöttek a managertől és megmondták neki, hogy Oli most egy pár napig nem tud koncertezni. Szerencsére ma amúgy sem lett volna koncert, csak holnap lesz és Oli bármennyire is szeretne menni, nem fog. Pihennie kell.